Gyere velünk a Sasok földjére!

2018. május 11 - 18.

Látnivalók rövid leirása:.......Megnézzük az ötmillió éves és kristálytiszta Ohridi tavat........Látogatást teszünk Ohridi Szent Kelemen - a cirill írás megalkotója - sírjánál........Tiranában - többek között - megnézzük az 1789-1821 között épült Et hem Bey-mecsetet és a 1821-1830 között emelt Óratornyot, valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot.........Durres........Kruje városa maga az Albán történelem. Vára az albán nép egyik nemzeti szimbóluma, a 15. századi hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása. Vezetésével ez a kis ország, 30 éven át tartotta fel az oszmán birodalom terjeszkedését. Megnézzük Kruje várát és a Szkenderbég múzeumot, valamint a bazárt.........Berat az albán ortodox egyház berati püspökségének székhelye, jelentős muszlim és bektási (A bektásik, egy az iszlámon belüli iskolai rend, melynek feladata az Oszmán Birodalomban a janicsárok szellemi-katonai nevelése és a hittérítés volt.) regionális központ. A várhegy oldalában, a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házaknak köszönhetően azon albán városok közé tartozik, ahol érződik a történelmi levegő ( az "ezerablakos" város). A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed - a Kala - kihagyhatatlan látnivaló. Bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, figyelemre méltó évszázados épületek találhatók..........Apollóniát Kr. e. 620-ban alapították a görögök. Nevét Apollón istenről kapta. A 3-4. században hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, megváltoztatta a Vjosa folyását, így a város elvesztette tengeri kijáratát, elnéptelenedett, rommá vált. A 15. századi itáliai humanista, Anconai Cyriacus fedezte fel újra és azonosította Augustus császár neveltetésének színhelyeként Apolloniát. Az első komolyabb régészeti feltárásra csak 1861-ben került sor. Megnézzük a XIII. században bizánci stílusban épült Szűz Mária kolostort és a a Bouleuterion maradványait, mely a leglátványosabb része a feltárásoknak, valamint az Odeont, egy háromszáz személyes kőszínházat, végül a régi Stoa-t (bevásároló utca, sétáló utca)........Gjirokaster szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint "a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája". Enver Hoxha - egykori diktátor - szülőháza ma néprajzi múzeumnak ad otthont.........Saranda kisváros Albánia déli csücskén, a Jón-tenger partján. Jelentős számú görög kisebbség él itt. Igazi fürdő város a maga húszezer lakosával, sőt tovább megyek az Albán Riviéra egyik fő központja.........Butrint Albánia legdélebbi csücske. Előbb a görögöknek, majd a rómaiaknak is kedvenc tartózkodási helyük volt, ettől különleges Butrint. Mindkét népcsoport itt hagyta a kezenyomát, betekintést engedve az utókornak a 2400 évvel korábbi történésekbe.........Llogara Nemzeti Parkot az albán riviéra mentén elnyúló Ceraun-hegységben találjuk, az Otrantói-szoros albániai oldalának gyöngyszeme. Hosszú szerpentines úton 1000 - 1100 méteres magasságig emelkedünk, azonban a látvány mindenért kárpótol. Pinea fenyőerdők, a partvidék, a zöld - vagy éppen kék - lagúnák és a magas hegyek, a szakadékos mélység váltogatják egymást........Mostar központja a Bazár, egyben a város legrégebbi része. Macskaköves utcáin jellegzetes kézműves üzleteket és hagyományos éttermeket találunk.
Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, itt található a rézművesek utcája, ahol az ötvös munkával készült termékek mellett szinte bármilyen emléktárgyat megvásárolhatunk.



Tudtad, hogy:
- A Nobel-békedíjas katolikus apáca, Teréz anya, eredeti nevén Agnes Gonxha Bojaxhiu, albán nemzetiségű. 1910. augusztus 27-én született Skopjében, és 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg.
-Az albán - azaz illír - nyelv az indoeurópai nyelvcsalád kilenc fő ágának egyike, és semelyik más nyelvből nem származtatható (a többi fő ágak: örmény, görög, kelta, indiai, perzsa, latin, szláv, germán).

Gyere velünk e balkáni felfedező útra, ahol kincs a hatalmas, érintetlen tengerpart, a meleg vizű tenger, a romantikus várromok, az ókori városok maradványai, a sajátos népi építészet, vendégszerető emberek, a lovas-kocsik és szamarak, a pálmafás tengerpart.
Sziklás hegycsúcsok, mély szurdokok, középkori hangulatot árasztó városkák, számtalan nép és számtalan kultúra, muszlim dzsámik és minaretek, ortodox kolostorok, ókori romok és gyönyörű természeti környezet, melyhez a helyiek vendégszeretete és a balkáni konyha ízei adnak keretet. Bejárjuk egész Albánia területét. Az északi részétől egészen a legdélibb csücskéig!


Átutazóban betekintést kaphatunk Bosznia-Hercegovináról, Montenegróról, és egy csipetnyit Horvátországról.
Látnivalókban nem lesz hiány! A felfedezőtúra mellett pihenésre, fürdésre, szóval egy kis lelassulásra is lesz lehetőségünk.


























1. nap: Utazás a szálláshelyünkig, a Macedonia-i Kumanovo-ba . Buszból szemlélődve tájékoztatást kapunk Horvátoszágról, Szerbiáról és Macedoniáról.

2. nap: 1979-ben az Ohridi-tó felkerült a UNESCO természeti világörökségi listájára, amelyet 1980-ban Ohrid-régió elnevezéssel kiterjesztettek Ohrid és környéke történelmi és kulturális emlékeire. A tó egyes becslések szerint ötmillió éves, ezzel a Balkán-félsziget legidősebb tavának tartják. Rendkívül a mélysége, átlagosan 155 méter, de legmélyebb pontja közel 290 méter.



Ohrid belvárosa megőrizte csodás középkori atmoszféráját. A vallási építészet iránt érdeklődök Mekkája ez a hely, hiszen számtalan kora középkori bizánci templom és kolostor maradt itt fenn restaurált állapotban.
A város és a tó legfőbb ékköve, szimbóluma a kaneói Szent Jovan-templom, amelynek sziluettje a víztükör fölé magasodik.

A 17. századi török utazó, Evlija Cselebi arról számolt be, hogy 365 templomot és kápolnát számlált össze a városban, ami nyilvánvaló túlzás. Napjainkra lényegesen kevesebb, de még mindig figyelemre méltó számú, bizánci stílusban épült templom található a városban. Ezek legjelentősebbike az egykori érseki főtemplom, a később mecsetként működő 11. századi Szent Zsófia-templom, melynek alapjait a 9. században rakták le. Tudománytörténeti szempontból rendkívüli fontosságú, ezért megemlítjük, hogy a 9 - 10 század fordulóján itt élt és alkotott Ohridi Szt. Kelemen, a cirill ábécé megalkotója, Cirill tanítványa. Tanárának tiszteletére nevezte el így az új ábécét, amelyet a glagolita ábécé reformálásával alkotott meg. Ohridi Szent Kelement itt helyezték örök nyugalomra, a 9. században újraépített (5. századi alapokon) Szent Kelemen-monostorban. A monostor a legrégibb fennmaradt szláv egyházi építészeti emlék.
További fontos látnivaló a város egyik jelképe, a II. Philipposz által épített, majd Sámuel cár által a 10. században kibővített fellegvár. 3 kilométer hosszan húzódó falát tizennyolc bástya és négy várkapu tagolja. Egykor a Balkán-félsziget egyik legbevehetetlenebb erődítésének számított. Az óváros sokablakos, fehérre meszelt házai a 18-19. század építészetét idézik. Helyi idegenvezetőnk kíséretében a monostort és a templomot is megnézzük.






















Akik étkezni szeretnének, elmondjuk hogy Ohridban pisztrángot "illik" vacsorázni egy halászcsárda tó fölé nyúló teraszán. Persze választhatunk mást is, például dolmát (hússal és rizzsel töltött szőlőlevél), selsko mesót (agyagedényben főtt pörköltféle, a tetején juhsajttal) vagy a népszerű tavche gravchét, ezt a nem éppen gyomorkímélő macedón specialitást, amely afféle babos-kolbászos-csülkös ragu.
A városban tett sétát követően átkelünk az albán határon és a Shkumbin folyó ligetes völgyében utazva elérjük a tengerparti Durres városát, szállásunkat.

3. nap: Kruja történelmi jelentőségű kisváros Albánia középső részén. Kruja vára az albán nép egyik nemzeti szimbóluma: a 15. századi hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása, amely közel harminc éven keresztül verte vissza az oszmán sereg támadásait. A városka történeti emlékei közt első helyre kívánkozik a szinte teljes hosszában bejárható középkori várfalmaradványok és a 20. században felújított citadella, valamint a 19. századi, szűk sikátoros bazár.


A várban kapott helyet a Szkander bég múzeum, melynek több magyar vonatkozása is van. Hunyadi János és Szkander bég fegyvertársak voltak a török elleni harcban. Mindkét ország óriási áldozatokat hozott az oszmán terjeszkedés megakadályozásában. Emlékszalag, vagy koszorú elhelyezése.

























Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég Albánia történelmének legkiemelkedőbb személyisége, 1443-tól haláláig Albánia fejedelme, az albánok legnagyobb nemzeti hőse. Nevét példaképe, a makedón Nagy Sándor, törökül Iskander után választotta. Egyik legbefolyásosabb albán nemesi család sarja volt, de Törökországban nőtt fel, mivel apja túszként II. Murad szultán udvarába küldte, ahol janicsárnak nevelték. De nem lett jó janicsár belőle, mert amikor a mi Hunyadi Jánosunk ellen küldték, háromszáz albán társával otthagyta a sereget, és amíg a törökök a magyarok ellen csatáztak, felszabadította kicsiny hazáját a török megszállás alól. Az általa szervezett fegyveres ellenállás és albán honvédő harc negyed évszázadon át, 1443 és 1468 között feltartóztatta a Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalmat. Hazájában a történelem során egyedülálló módon sikerült megteremtenie az összefogást, de a külső szövetségesek keresésében próbálkozásait nem kísérte szerencse: az európai monarchák és a Pápai Állam jobbára csak ígéretekkel látta el. Szkander bég egyetlen szövetségese Hunyadi János volt, de kettejük vállalkozásait nem kísérte hadi szerencse: az albánok sem az 1444-es várnai csatába, sem az 1448-as második rigómezei csatába nem értek oda időben, amelyek Hunyadi vereségével végződtek. Szkander bég emlékezete hazájában mindmáig eleven és töretlen.























Szkander bég leszármazottai közül az egyetlen bizonyítható leszármazási ág a dél-itáliai Sanseverino-házon keresztül vezet napjainkig. Szkander bég utódai ugyanis a Nápolyi Királyság területére menekültek a török megszállás miatt, és ott a San Pietro in Galatina hercegi címét nyerték el. Szkander bég dédunokája, Kasztrióta-Szkanderbég Irén San Pietro in Galatina hercegnője és az "albán királyi cím" örököse, Sanseverino Péter Antalhoz Bisignano hercegéhez ment feleségül. Az ő utódaik közül kerültek ki leányágon többek között Wittelsbach Erzsébet magyar királyné és a belga királyi ház ma élő tagjai is.

Tirana centruma a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu). Megnézzük az 1789-1821 között épült Et hem Bey-mecsetet (Xhamia e Et hem Beut) és a 1821-1830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968). A teret emellett a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum (1922), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria övezi. A Közelben található a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palota és az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott piramisszerű épület, amely ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. Tirana keresztény templomai közül megnézzük az ortodox Szent Prokop-templomot (1780).






















A királyi család sírkápolnája a nagyközönség számára nem látogatható. Nekünk - magyaroknak - azért érdekes, mert az utolsó albán királyné - I. Zogu király (1898-1961.) felesége - Apponyi Geraldine (1916-2002.), magyar származású grófnő volt, gróf Apponyi Albert unokahúga. A kápolnában nyugszik a királyi pár, a fiuk Leka (1939-2011.) és a menyük Susa Cullen-Ward (1941-2004.).


4. nap: Berat egyik legősibb városa az országnak. (az illírek dasaretes törzse már az i. e. 6. században erődített települést létesített Antipatrea néven). Az albán ortodox egyház berati püspökségének székhelye, jelentős muszlim és bektási (A bektásik, egy az iszlámon belüli iskolai rend, melynek feladata az Oszmán Birodalomban a janicsárok szellemi-katonai nevelése és a hittérítés volt.) regionális központ. Agrár jellegű település, füge- és olívatermesztéséről nevezetes.
A városkát 1961-ben Enver Hoxha múzeumvárossá nyilvánította, 2008-ban pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A festői városka az Osum folyó jobb partján, a mészkősziklákba vájt völgyszorosban épült fel. A várhegy oldalában, a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házaknak köszönhetően azon albán városok közé tartozik, ahol érződik a történelmi levegő (az "ezerablakos" város).
A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed - a Kala - kihagyhatatlan látnivaló. Az 5. században lerombolt fellegvárát a 6. században I. Justinianus, majd a 13. században I. Mihály epiruszi despota erősíttette meg. Bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, figyelemre méltó évszázados épületek találhatók. Így a Vllahernai Szűz Mária- és a Szent Mihály-templomok, mindkettő 13. századi. Ugyancsak itt található a Szentháromság-templom és a a 16. századi albán festő - Onufri - freskóival díszített Szent Tódor-templom. Végül a restaurált Szent Miklós-templom ma Onufri Múzeum.






















A várhegy oldalában található az Agglegények mecsetje (1827). (Az "agglegények" a korabeli Berat kereskedőinek nőtlen férfiaból szervezett fegyveres őrségét alkották. A szó eredete a török bekâr, mely elsősorban agglegényt jelent, de ebből ered a magyar "betyár" szó is, az albánhoz hasonló jelentéssel.) Muzulmán szakrális emlékek találhatók a városban. Így a II. Bajazid alatt épült Király-mecset (15. század) és medreszéje, valamint a városközpontban az Ólom-mecset (1555), végül a Helveti-imaház (1790).

























Apolloniát Kr. e. 620-ban alapították a görögök.
Nevét Apollón istenről kapta, jelentős városa volt Illíriának 60 000 lakossal.
Rómaiak Kr. e. 1. században foglalták el és építették tovább.
3-4. században hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, megváltoztatta a Vjosa folyását, így a város elvesztette tengeri kijáratát. Elnéptelenedett, rommá vált. Köveit felhasználták a középkorban kolostor építéséhez.
A 15. századi itáliai humanista, Anconai Cyriacus fedezte fel újra és azonosította Augustus császár neveltetésének színhelyeként Apolloniát.
Az első komolyabb régészeti feltárásra azonban csak 1861-ben került sor, melynek eredményeként Léon Heuzey francia archeológus elkészítette Apollonia első térképét.
1916-ban amikor a terület az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott az ásatások újabb lendületet vett, azonban az egykori település területének 95%-a még ma is feltáratlan.
Először a romterület mellett lévő, a XIII. században bizánci stílusban épült Szűz Mária kolostort tekintjük meg. A valahai kolostor emelete ma múzeum. A nyitott folyosó egyben kőtár is, bent a régészeti feltárások eredménye látható.






















A leglátványosabb rész a Bouleuterion maradványai. Hat hatalmas oszlop, timpanonnal lezárva, felvezető lépcsőkkel. A Bouleuterion segít elképzelni, milyen szép, gazdag város lehetett Apollónia. A homlokzattal szemben a domboldalt kihasználva áll az Odeon, egy háromszáz személyes kőszínház. Annyira épen maradt meg a nézőtér, hogy ma is tartanak itt előadásokat. Balra a régi Stoa (bevásároló utca, sétáló utca) kövein sétálhatunk tovább. Az Akropoliszra felkanyarodva a magaslaton, a már említett francia archeológus Léon Heuzey építtetett villát (mára vendéglő), ott lakott az ásatások évei alatt.


Gjirokastra a közelben magasodó Gjera-hegy lábánál, a Drino folyó völgyében fekszik.
Szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint "a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája".
Gjirokastra hagyományos, palakővel fedett boltíves kőházai, szűk, macskaköves utcái sajátos légkört adnak a városnak. Mintegy kétszáz lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt.
Enver Hoxha - egykori diktátor - szülőháza ma néprajzi múzeumnak ad otthont (a demokratikus fordulatig a felszabadító harc múzeumaként működött). Érdemes megtekinteni a bektási imaházat (1727), a Szent Miklós-templomot (1756) és a mecsetet (1757).
A városka fölé magasodó 18. századi fellegvár jó állapotban lévő falai és saroktornyai uralják a városképet. A várban fegyvermúzeum található, a várudvarban óratorony, egykori börtön, szökőkút, istállók, és a pódium, amelyen évente-kétévente fellépnek a Nemzetközi Albán Folklórfesztivál résztvevői. A városban tett sétát követően tovább utazunk sarandai szállásunkra.



























5. nap: Fakultatív programként Albánia legdélebbi csücskét ajánljuk. Előbb a görögöknek, majd a rómaiaknak is kedvenc tartózkodási helyük volt, ettől különleges Butrint. Mindkét népcsoport itt hagyta a kezenyomát, betekintést engedve nekünk a 2400 évvel korábbi történésekbe. Alternatív programként ajánlhatunk pihenőt. Ismerkedés a "tovább alvással", napozással, tengervízzel, a nyugágyszomszéddal és nem utolsó sorban Saranda-val. Szóval lassuljunk le. Úgy, ahogy az albán emberek teszik. Ha mindkét programból szeretné kivenni részét, délelőttre Butrint-ot és egy igazi gyöngyszemet, a Mezopotam kolostort ajánljuk, délután marad idő pihenésre, fürdésre, sétára Sarandában.

Saranda kisváros Albánia déli csücskén, a Jón-tenger partján. Jelentős számú görög kisebbség él itt. Igazi fürdő város a maga húszezer lakosával, sőt tovább megyek az Albán Riviéra egyik fő központja. A város egykori görög neve " Ayia Saranda ", "40 mártírt" jelent, s arra a 40 római keresztény legionáriusra utal, akik 320-ban - mivel vallásukat nem tagadták meg - vértanúságot szenvedtek.



Albánia déli csücske Butrint, első említése az i.e. 6.századból származik, lakói a kerkürai görög kolóniát látták el mezőgazdasági terményekkel.
A legkorábbi építmény a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak emelt szentély, a széles promenáddal és az Oroszlán-kapuval. Az i.e. 4. században épült az alsó várost körülvevő védelmi fal. A színházat az i.e. 2. században emelték. I.e. 167-ben római uralom alá került a terület.
Butrint i.e. 44-ben római kolónia rangot kapott, a hellenisztikus agorát római fórummá alakították, több fürdő és vízvezetékrendszer is épült.
Épségben maradt a fürdő mozaikpadlója és a fűtőterem.
A római város egyre gyarapodott-növekedett, s lakói a Butrinti-tó partján villlaépületeket kezdtek emeltetni.
A nagy bazilika és a maga nemében egyedülálló keresztelőkápolna a legfontosabb ókeresztény műemlékek.
Itt is épségben maradt a bazilika mozaikpadlója és a keresztelőkápolna.



























A 7. század után a város hanyatlásnak indult, majd a következő jelentős építkezések a velenceiekhez köthetőek: a 14.században az akropolisz helyén egy új erődöt és egy őrtornyot építtettek. Ali Tepeleni Pasa 1799-ben az Oszmán Birodalomhoz csatolta a várost, s a Vivari-csatorna túlpartján egy kis erődöt is emeltetett.
























Sarandától kb. 10 km-re találjuk a Mezopotam kolostort, mely Albánia jelentős kulturális emléke, ezen belül Delviné régiójának páratlan ékszerei közé tartozik.
A Szent Miklósnak szentelt kolostor a Bistrice-folyó árterében lévő alacsony dombon helyezkedik el.
1224-ben vagy 1225-ben épült.



Dupla apszisa műfajában egyedülállóvá teszi és egyes kutatások elősegítették azt a hipotézist, hogy ez a kolostor két vallási rítus (katolikus és ortodox) által is használatban volt. Visszautazunk Sarandai szállásunkra, a nap további részében pihenést, fürdést ajánlunk.






6. nap: Durres-ig utazunk és természeti szépségekben leginkább bővelkedő napunknak nézünk elébe. Átutazunk az 1010 hektáros Llogara Nemzeti Parkon, mely az albániai riviéra mentén elnyúló Ceraun-hegységen terül el. Az Otrantói-szoros albán oldalának gyöngyszemeként emlegetik. A tengerszint mediterrán klímája után felkapaszkodva a Llogara-hágó 1000 - 1100 méteres magasságáig, érhet bennünket meglepetés a hőmérséklet változást illetően, azonban a látvány mindenért kárpótol. Pinea fenyőerdők, a partvidék, a zöld - vagy éppen kék - lagúnák és a magas hegyek, a szakadékos mélység váltogatják egymást a hágótól Albánia déli csücskéig. A terület - nem véletlenül - az Albán Riviéra nevet kapta. Sarandától a Llogara hágóig, csak néhány kis települést találunk, ezek a hegyoldalból a tengerpartig húzódnak. Közöttük is kiemelkedő szépségű a görög alapítású Dhermi. A kisváros 2000 méteres hegy oldalában fekszik . Görög eredetét le sem tudná tagadni, fehér egyszintes - tetején napozónak - kialakított házakkal. A tenger partját öblök csipkézik, ezeknek a lapályán folyt a mezőgazdasági művelés. Tengerpartja az egyik legkellemesebb klímájú üdülőhely Albániában. Áprilistól novemberig a víz fürdésre alkalmas, és nagyon magas a napsütéses órák száma.




































































Átkelve a hágón Durres városáig utazunk. A nap hátralévő részében városnézést kínálunk idegenvezetőnk kíséretében Durres-ben, majd vacsora és pihenés a szálláson.



7. nap: Rövid pihenőkkel Mostar-ig utazunk. Idegenvezetőnk kíséretében városnéző sétát kínálunk Mostarban. Ezt követően vállalkozó kedvű vendégeink részére fakultatív esti sétát ajánlunk, majd vacsora és pihenés szállásunkon.






























A város Bosznia-Hercegovina déli részén, Hercegovina-Neretvai kanton székhelye, Hercegovina legnagyobb települése, a boszniai horvátok kulturális, politikai központja. Nevét a várost keresztülszelő Neretva folyón átívelő hidak egyikéről, az úgynevezett "Öreg hídról" kapta. A híd építését 1557-ben rendelte el I. Szulejmán szultán és 1567-re készült el a kor legnagyobb egynyílású kőhídjaként, amely kb. 25 méter magasan ível át a Neretva felett. A boltíves alakú hid, terveit egy török építész, Hajrudin készítette 1565-ben. Akkoriban szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt a széles folyó két partját híddal összekötni, mégis sikerült. Az Öreg híd idővel a város jelképévé vált, mára az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A híres építményt Csontváry Kosztka Tivadar is megfestette, "Római híd Mostarban" címmel. A híd 1567-től egészen 1993-ig kötötte össze a folyó két partját, azonban a horvátok 1993. november 9-én, néhány óra leforgása alatt megsemmisítették.




Mostar fejlődését elsősorban a Neretva folyónak köszönheti, a vidék ugyanis sokkal inkább emlékeztet pusztaságra, mintsem virágzó gazdasági és kereskedelmi térségre vagy üdülőövezetre. A folyó ennek ellenére már viszonylag korán az egész régió kereskedelmi központjává tette a várost. A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Mostar hangulata egészen egyedülálló, Törökország legszebb részeit idéző utcák, mecsetek, kolostorok falai között megállt az idő.
A város már a 12. századtól számos vallás és kultúra gyűjtőhelyeként volt ismert, amelyek mindegyike politikai autonómiát kapott az évszázadok folyamán.
A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Boszniai Horvát Köztársaság fővárosának.
A város etnikailag még mindig megosztott, az egyik a Neretva nyugati oldalán fekszik és horvát terület, a másik, a keleti oldalon elhelyezkedő település Bosznia része.
A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. A városban a legnépszerűbb sport a labdarúgás és sporttörténeti érdekesség, hogy az első boszniai labdát 1903-ban Budapestről kapták. Mostarban nyáron nagyon meleg van, Bosznia-Hercegovina legmagasabb átlaghőmérsékletű városa, forró napokon akár 45 °C-ot is mérhetnek.



Az 1567 óta a város jelképének számító Öreg hidat a polgárháborúban lerombolták, a háborút követően az ország területére békefenntartók települtek, s ehhez az akcióhoz Magyarország is csatlakozott. A Magyar Műszaki Kontingens feladata a háborúban elpusztult hidak újjáépítése illetve a közutak és vasútvonalak helyreállítása volt, így a mostári híd is. Ehhez fel kellett deríteni, hogy hol és milyen állapotban fekszenek a kövek a folyó medrében. A magyar kontingens búvárai térképezték fel a Neretva természeti adottságait és javaslatot tettek az 50-60 tonnás kövek kiemelésére. A felmérés elvégzése után a magyarokat bízták meg a különleges kiemelő szerkezet tervezésével, kivitelezésével, sőt a kőtömbök kiemelésével is. A munka során a magyar katonák 140 köbméternyi követ emeltek ki a Neretvából, amelyet folyamatosan figyelemmel kísértek a helyi lakosok is! Az első kőtömb kiemelését többezres tömeg ujjongása kísérte. A műszaki mentést követően a Firenzei Egyetem tervei alapján építették újjá a hidat, 2004. július 23-án avatták fel és azóta ismét régi szépségében látható.









Idegenvezetőnk kíséretében sétálunk a város horvát, majd a bosnyák oldalán is.
A Karadjozbeg mecset Mostar legfontosabb muszlim imahelye. 1557-ben épült, a minaret "megmászása" megengedett, ha van hozzá kedvünk és energiánk. A mecset mögött van a régi muszlim sírkert (a városban a legrégebbi) gyönyörű szürke színű sírkövekkel.

A város központjában csodálhatjuk meg a Bazárt , ami egyben Mostár legrégebbi része. Macskaköves utcában jellegzetes kézműves üzleteket és a hagyományos éttermeket találunk.
Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, itt található a rézművesek utcája, ahol a hagyományos termékek mellett szinte bármilyen emléktárgyat megvásárolhatunk.
A Világörökség része a Koski Mehmed pasa mecset . A névadó pasa által építtetett dzsámi 1618-ra készült el. Az udvarban két türbét (török sírhely) láthatunk, de működött itt iszlám iskola is. A mecset belső részét a színes ablaküvegeken beszűrődő természetes fény világítja meg. A minaretbe is fel lehet menni (belépő ellenében), innen csodálatos kilátás nyílik az egész óvárosra és az Öreg-hídra.

Végül szabadidőben felfedezésre ajánljuk a Neretva hűsítő folyóparti éttermeit és kávézóit. Mostár bizonyára emlékezetes élményként marad meg bennünk és a fotógépünkben, melyet ne felejtsünk otthon. A városban tett sétát követően vacsora és pihenés szállásunkon.

8. nap: Utazás haza rövid pihenőkkel.

Információk:

Utazás: Luxus autóbusszal.
Szállás: 2-3 ágyas Szállodai szobákban. Tranzit szálláson panzióban ,
Ellátás: félpanzió.
Szolgáltatás: Albániában helyi idegenvezető.
Részvételi díj: 134.000.- Ft/fő,

Előfoglalási kedvezmény január 31-ig: 5.000.- Ft/fő

Egyágyas felár: 35.280.- Ft
Fakultatív programok:
Ohrid: 1.500.- Ft/fő + 5 Euró
Tirana, Kruje 3.250.- Ft/fő + 15 Euró
Szaranda, Butrint, Mezopotam: 2.300.- Ft/fő + 10 Euró
Mosztár: 4 Euró
Indulás helye és ideje: Zalaegerszeg, Kovács K. tér autóbusz megálló, 2018. május 11-én, 00:30 óra
Csatlakozási lehetőség: Bak, Söjtör, Letenye



Jelentkezési határidő: 2018. március 31.
Előleg fízetés: jelentkezéskor 30.000.- Ft/fő, majd 2018. márc. 31-ig. 45.000.- Ft/fő, 2018. május 5-ig a fenn maradt összeg.
Helyfoglalás az autóbuszon az előleg befizetésekor lehetséges!

Kattints az alsó sorban található részletekre, ott több fotót, leírást találsz a programról. Segítenek a döntésben! Biztos kíváncsivá tesz és velünk tartasz!