Főoldal / Utazási ajánlatok · Utazási kategóriák · Hasznos Információk · Kapcsolat · Galéria · Keresés · Link beküldése · Kép beküldése 2018.08.20
Navigáció
Főoldal / Utazási ajánlatok
Utazási kategóriák
Hasznos Információk
Kapcsolat
Galéria
Keresés
Link beküldése
Kép beküldése
Dél Tirol......2018. 05. 24 - 27.
Több napos külföldi utak










Dél Tirol

Autonóm terület

2018. május 24 - 27.



A négy nap rövid leírása: Bozen-ben (Bolzano) séta idegenvezetőnkkel a városban, hangsúlyosan a Régészeti Múzeumban látható "Ötzi"-hez, az olvadó gleccserben talált 5300 éves ősemberhez. Nem hagyjuk ki Dél Tirol legszebb gótikus bazilikáját, a város jelképének számító Mária Mennybemenetele katedrálist. Schluderns-ben megnézzük a reneszánsz stílusban épített Churburg kastélyt, mely Európa legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyűjteményével büszkélkedhet. Elutazunk a Reschensee-hez (Reschen tó), melynek kellős közepén ágaskodik Graun falu 14. századi templomtornya. A kép meghökkentő, de magyar szem már látott ilyet, gondoljunk csak a bözödújfalui templom toronyra. Burgeis-ben megnézzük a Marienbergi Benedekrendi Kolostort, amely a világ legmagasabban fekvő ilyen építménye, körülbelül 1350 m tengerszint feletti magasságban van. A szállásunkhoz közel eső kis falu Glurns, a mai napig változatlanul megtartotta középkori történelmi jellegét, a falakkal körbevett város egy Müstair kis város - amely már a szomszédos Svájchoz tartozik - Benedekrendi Szent János kolostorát tekintjük meg.
A falakon és a templomhajó boltíves teteje alatt található karoling freskók a Karoling művészet legrégebbi fennmaradt freskóciklusának számítanak, keletkezésük az ezredfordulóra tehető.
Az Ofen-hágó 2149 méteres tengerszint feletti magasságban kialakított közúti összeköttetést teremt a svájci Graubünden kanton és a Müstair - Winschgau völgyek között. Európa egyik legszebb magashegyi hágóútján kelünk át. Garantáltan nagy élmény lesz. St. Moritz a világ egyik leghíresebb üdülőhelye. 1856 méteres tengerszint feletti magasságával, száraz, szikrázó éghajlatával kedvelt célpont. Divatos, elegáns és exkluzív hangulatú. Dorf Tirolban megtalálható minden, ami Dél-Tirolt jellemzi, hegyek-völgyek, mediterrán klíma, pálmák, citromfák, ciprusok, leanderek és a régió legtöbb napsütéses órája. Nem fogunk csalódni, a mezőgazdasági kultúra olyan szintje tárul élénk, amelyről csak felsőfokon lehet beszélni.





Dél Tirol rövid leírása: Északon és keleten Ausztriával, nyugaton Svájccal határos, déli területeit Lombardia és Veneto olasz régiók ölelik körbe. Lakossága többnyire német ajkú - osztrák - fővárosa Bozen (olaszul Bolzano)), itt és csak itt az olaszok vannak többségben (70%-ban). A német és az olasz egyaránt hivatalos nyelv, de néhol még aktívan él a ladin (rétoromán dialektus) nyelv is.
Alpesi harmónia, hófödte hegycsúcsok, zöldellő lankák, csipetnyi Itália, mediterrán növények, varázslatos tavak, lehet ennél tökéletesebb? Aligha.
Valami megfoghatatlan béke és boldogságérzet járja át az odautazót. Pedig a közhangulat korántsem volt mindig békés.
Ausztria az I. világháború után veszítette el ősi tartományának, Tirolnak a naposabb, gazdagabb, és nagyobbik felét. A Saint Germain-i békeszerződés Olaszországhoz csatolta a Brenner-hágótól délre eső területeket, ahol nagyarányú betelepítésekkel igyekeztek megváltoztatni az etnikai arányokat. Ez nagyon sok feszültséget és konfliktust okozott. A II. világháború után autonómiát kapott ugyan, de ez csak névleges volt. Olyan nagy volt az ellentét az osztrák és a betelepített olasz lakosság között, hogy még terrorcselekmények is előfordultak. Végül Ausztria 1960-ban az ENSZ elé vitte Dél-Tirol ügyét. 1992-re jutott nyugvópontra a konfliktus, amikor a változások hatására Ausztria hivatalosan is elismerte, hogy Olaszország megvalósítja Dél Tiról autonómiáját.




A lakosság 68%-a német, 27%-a olasz, 4% pedig ladin anyanyelvű. Az olaszok egyedül a fővárosban, Bozenben vannak többségben, itt él a betelepített olaszok 60%-a. Turistaként az ember semmiféle viszályt, vagy feszültséget nem tapasztal, de az itteniek úgy tartják, hogy "Süd-Tirol ist nicht Italien". Az olasz egység napját sem ünnepelték meg, a kormányzó azt mondta, ez nekik nem ünnep.
Ma Dél-Tirol Olaszország leggazdagabb régiója. Kiemelkedő a szőlő és az almatermesztés, valamint a turizmus.
Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, hiszen mára az autonómmá vált terület példátlan sikereket ért el mind politikailag, mind gazdaságilag. Ezt a környezet is hűen tükrözi, a kettős identitás különösen vonzó légkört teremt.

1. Nap: Bozen-ig utazunk és természetesen az eredeti német nevén említjük, mint az összes települést Dél-Tirolban. Hiszen ha Bolzanót mondanék Bozen helyett, éppen olyan lenne, mintha Kolozsvárt Cluj-Napocának nevezném. Első utunk a Régészeti Múzeumba vezet. Itt látható "Ötzi", az ősember, akit egy olvadó gleccserben találtak. Körülbelül 5300 éves. Igazi világszenzáció, konzerváltságának foka egyedülálló. Egy speciális hűtőkamrában tartják, ahol egy kis ablakon át lehet betekinteni. Ötzi használati tárgyai, ruházata mellett egyéb őskori leletek is ki vannak állítva.
Alább (barna színnel) egy tájékoztatót közlünk a múzeum "ötzi" anyagáról, amit a látogatás előtt érdemes elolvasni.



Ismertető az "Ötzi"-ről.


Közismert név Ötzi, a jégember.
Faj Homo sapiens.
Kor 5300 év körül.
Felfedezés helye Ötz-völgyi-Alpok.
Felfedezés ideje 1991.
Felfedező Erika és Helmut Simon.
A Hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor.

Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban szenvedett és tejcukorérzékeny is volt.

Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat a felfedezés helyéről az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Prof. Rainer Henn vezetésével, 1991. szeptember 23-án.

Mivel a tetemet Ausztria és Olaszország határán találták meg, mindkét állam igényt tartott rá. Ausztria és Olaszország 2006-ban életbe lépett új államszerződése szerint a vízválasztó a határ, de úgy, hogy a Tisenjoch kivétel, és ezért a lelőhely továbbra is olasz területen van, 92 méterre a határtól.



Maga a lelőhely egy, a gleccseren keresztben húzódó vízlevezető árok, amit 5300 évig fedett a jég. Ezzel magyarázható, hogy a rézkori vadász teteme szinte károsodás nélkül került később a felszínre, amikor a gleccser visszahúzódott.

A holttestet hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében a gleccseréhez hasonló körülmények között tárolták, eközben alaposan megvizsgálták és konzerválták.
Ötzi bőrcipője (rekonstrukció). Ma 38-as méretűnek számítana
A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos testsúlya a maga korában átlagosnak számított.

A múmián 15 kékesfekete, szénporral készült tetoválás-csoportot találtak: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal rajzolták a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon. Ezt a fajta égetést, ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá, más népek is alkalmazták.

Ruházata és felszerelése

A holttest mellett ruházatának maradványain kívül számos, a korra jellemző eszközt is találtak. Ötzi hosszában csíkos kabátja barna és fehér kecskeszőrből készült. Nadrágja az észak-amerikai indiánok viseletéhez hasonlító lábszárvédő volt, amit borjúbőrszíjjal rögzített. Ágyékkötője térdmagasságig ért. Cipőjének talpa barna medve bőréből, felső része szarvasbőrből készült. A cipőbe tömött szalmaréteg hőszigetelésre és párnázásra szolgált. Medveszőr sapkát viselt. A mellette talált, száraz fűből fonott, kb. 25 cm-es anyagdarab valószínűleg egy köpeny lehetett, mely esőkabátként működött akkoriban.

Épségben megmaradt Ötzi rézbaltája (szekerce). A balta feje 99%-ban tiszta rézből készült; az elemzések szerint az ércet Salzburg tartományban fejthették. Több, az i. e. 4. évezredből származó baltafejet találtak már, de ez az egyetlen olyan, aminek a nyele is megmaradt. Ötzi tekintélyes ember lehetett, ugyanis akkoriban a réz nagyon értékes volt. A fejszével fát is tudott vágni, de ezzel készíthette el 180 centiméter hosszú tiszafa íját is. A nyílvesszők ostorménfából készültek, a nyílhegyek pedig tűzkőből, és ezeket faszén és nyírfakátrány keverékével ragasztották össze. Egy ilyen íj utánzatával végzett kísérlet szerint a halálos fegyver lőtávolsága 30-50 méter volt.

Ötzi felszereléséhez tartozott még egy kőrisfanyelű és tűzkőhegyű tőr, a hátizsák egy ősi formája (Kraxe), aminek hevedere egy fából készült vázat tartott és egy nyírfakéregből készült edény, amiben valószínűleg a parazsat tarthatta. Kis bőrtáskájában egy csontár mellett tűzkőpengéket, azok élesítésére való köveket és gyújtótaplót találtak. A nála talált nyírfatapló vagy tűzgyújtási, vagy gyógyítási célokat szolgált, egy lapos, lyukas kődarab pedig amulett lehetett, de ez nem bizonyított.


A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy hosszú barangolás után az éhség vagy a hideg végzett vele, csak később derült ki, hogy külső beavatkozás következtében hunyt el.

Utolsó órái.
2007 júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt, hogy kiderítették Ötzi halálának okát. A többszeletes komputertomográfia (Multislice Computer tomography) és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy az Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy - amiről már korábban is tudtak - szétroncsolta a vállhoz közeli artériát: a felvételeken Ötzi artériáján egy 13 milliméteres repedés látszik. Ez valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett.


Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport mutatott be, Ötzi nem a nyílvessző okozta sérülésébe halt bele, hanem egy, a fejére irányzott ütés végzett vele. Feltételezéseik szerint a nyíl okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a seb nem volt halálos. Az új elmélet szerint szemből fejbe ütötték, amitől hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte, és így koponyaagyi traumában hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt.

Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, bizonyítják a bal karján és a kezein talált vágások és más emberek vérnyomai ruházatán és tőrén.

A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi i. e. 3252-ben halt meg.

Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is. Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt tartott és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott - akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800-2100 méter) - majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch felé.



Több kutatócsoport is vizsgálta Ötzi mitokondriális DNS-ének összetételét, és eltérő eredményeket kaptak. Először, amikor Ötzit még az innsbrucki Törvényszéki Orvostani Intézetben fagyasztották, az Oxfordi Egyetem Bryan Sykes vezette kutatócsoportjának küldtek mintaanyagot kötő- és támasztószöveteiből (bőr, csont). Az angol kutatók a mitokondriális DNS kontrollszakaszát vizsgálva egyértelműen megállapították, hogy az európai típusú, és ezzel kizárták a piltdowni emberéhez hasonló lelethamisítás lehetőségét (ilyen korú és állagú múmiát csak Dél-Amerikából csempészhettek volna a helyszínre). A vizsgált szakasz pontosan egyezett egy Marie Moseley nevű, a kutatócsoport adatállományában már régóta szereplő bournemouthi ír vezetési tanácsadónőével, igazolva, hogy tisztán anyai ágon közös őstől származnak.

A tetem Bolzanóba szállítása után olasz kutatók is elvégezték a vizsgálatot. Az ő eredményeik szerint a "jégember" az európai K1 haplocsoportba (azonos génmutációt hordozó embercsoport) tartozik, de DNS-e a három alcsoport egyikéhez sem hasonlít. Eszerint Ötzi népcsoportja az elmúlt ötezer évben (legalábbis leányágon) kihalt, már nem létezik.






A múzeumi sétánkat követően idegenvezetőnk kíséretében megnézzük Bozen városát. A bozeni dom a város jelképének számít. A Mária Mennybemenetele katedrális Bozen fő látványossága, a román és gótikus építészet gyöngyszeme, a déli olasz és az északi germán hatások gyümölcsöző találkozása. A templom alapja a korai keresztény időkből származik, 1180-ban Szűz Mária tiszteletére szentelték fel az akkor négyszögletes alaprajzú román stílusú templomot. A bazilika a 14. században a vöröses és a sárga homokkő burkolást kapott.
A gótikus kőművesség egyedülálló remekműve a Schwaben Hans Lutz von Schussenried által 1517-ben befejezett harangtorony. A román bázisú négyzet alakú, torony hatszögletű - szobrokkal és hegyes íves ablakokkal díszített - toldást kap. A kettős elrendezés a könnyedség benyomását kelti.
A Waltherplatz-on található az úgynevezett Leitacher Törl, Tirol egyik legszebb gótikus portálja . A kapu azt a kiváltságot jelezte, amelyet a Bolzano közelében lévő szőlőültetvény művelője kapott, a borának eladását illetően. Az ábrázolt figurák közül különösen a tipikus bozeni öltözéket viselő bortermelő és borász alakja figyelemre méltó.
A torony alatt egy 1400 körül készült freskó látható, ami egyértelműen Giottó valamelyik tanítványának munkája.
Teszünk egy sétát az óvárosban, még megnézzük a dominikánus kolostort és a Bindergasse-t, Bozen legjellegzetesebb utcáját.
Glurns környéki szállásunkra utazunk, jól fog esni a vacsora és a pihenés.




























2. Nap: Elsőként Dél Tirol legszebb várkastélyát látogatjuk meg, a Schluderns faluban lévő Churburg kastélyt. A tengerszint felett 921 méter magasságban fekvő faluban szinte mindenki német anyanyelvű. Schluderns szemet gyönyörködtető kis település. A gótikus katedrális és a festett homlokzatú házak a felső Vinschgau változó történelméről szólnak. A falu útjai gyümölcsösökön és réteken keresztül vezetnek fel a 100 hektáros zárt élőhelyhez, amely állatok és növények fenyegetett fajainak ad biztonságos életteret. Felfelé haladva élvezhetjük a fantasztikus kilátást a Vinschgau-völgyére.
A falu fölött látható a mára reneszánsz stílusban átépített Churburg kastély, a Trapp grófok otthona. A lovagvárat Chur püspöke építette 1253-ban, a Trapp grófok 1504 óta birtokolják. Az egyik legjobb állapotban megmaradt vár Dél-Tirolban. A legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyűjteménnyel büszkélkedhet, mely Európában egyedülálló. Láthatók nehéz vas páncélok, kardok, lándzsák és a számszeríj. A fegyverek és páncélzatok páratlan művészeti és történelmi értéket képviselnek. A várban tett sétát követően tovább indulunk.







Északnak tartva néhány kilométer után a hegyvonulatok között kanyargó útról érdekes látványba ütközünk. A szépséges panoráma részét képzi egy jókora tó a Reschensee, melynek kellős közepén ágaskodik Graun falu 14. századi templomtornya.

A meghökkentő kép feldolgozásához érdemes a tóparton kis pihenőt tartani, közelebbről is megszemlélni.
Magyar szem már látott ilyet, gondoljunk csak a bözödújfalui templom toronyra és ugye a történelmi előzmények hasonlósága sem kerüli el figyelmünket.

A tó gátját 1940-ben kezdték el építeni, de a helyiek tiltakozása miatt csak 1950-re készült el svájci tőkeinjekcióval az építmény. (Népszavazással is leszavazták a megépítését - de hiába.).
A már minden díszétől és orgonájától is megfosztott középkori graun-i templomban 1950. július 9-én tartották az utolsó misét, majd utoljára megkondult az 1505-ből származó harang is. A víz aztán ellepte a falut, a torony viszont még mindig meglepően jó állapotban mered ki a vízből.





Burgeis-ben megnézzük a Marienbergi Benedekrendi Kolostort, amely a világ legmagasabban fekvő ilyen építménye, körülbelül 1350 m tengerszint feletti magasságban van a kolostor.
Megalapítása a Tarasp nemesi család kezdeményezésének volt köszönhető. Céljuk az volt, hogy egy templomot állítsanak fel a Schuls közelében lévő Tarasp vár hívőinek istentiszteleti helyéül. 1087 és 1095 között a Tarasp testvérek Eberhard és Ulrich I - ez utóbbi Chur püspöke volt - megalapították az első kolostort.
A 19.századra már Vinschgau nagyon fontos oktatási központja volt. 1986-ig gimnáziumként is működött. Jelenleg a kolostorban 14 szerzetes él.
2007-ben a földszinten megnyílt a múzeum. A kripták román kori freskói, a filmbemutató és a különböző berendezési tárgyak betekintést nyújtanak a kolostor mindennapi életébe.

A háromhajós Kolostor templom, a 12. század vége felé épült. 1643 és 1648 között Jakob Grafinger apát átépíttette barokk stílusban. A stukkói reneszánsz stílusban készültek, Florian Nutz innsbrucki és testvére Paul Bock SJ. munkái.






Glurns kisváros a Vinschgau területén. Egyike az Alpok legkisebb városainak, elvarázsol minden látogatót bájos középkori hangulatával. Glurns a mai napig változatlanul megtartotta középkori történelmi jellegét a falakkal körbevett város egy építészeti gyöngyszem. Fő látnivalója az épen megmaradt középkori városfala. Ez osztja Glurns-t az úgynevezett Belső- és Külső Városra.
Glurns-t, mint várost, első ízben 1304-ben említik, Tirol és Svájc közelségéből adódó szerencsés elhelyezkedése miatt piaca, illetve vására hamarosan hírnévre tett szert.
A városfalaktól délre futó Etsch folyó túlpartján található a Tauferer kapu és a Szent Pankráciusz templom. A késő gótikus építmény tornyát barokk hagymasisak díszíti. A templom egy korábban, a 13. században épült, ugyanitt álló istenháza helyén létesült 1496-ban. A kórus üvegablaka (1893 körüli) Krisztus születését, keresztre feszítését és feltámadását ábrázolja. A kórustérben levő homokkő-reliefet Jörg von Lichtensteinnek tulajdonítják.
1500 után a város mindkét részét azzal az erődítménnyel vették körül, amely ma is látható. A tervet a főtervező és erődítményépítő Jörg Kolderer készítette. 1528-ban I. Ferdinánd császár város-címert adományozott Glurnsnak.





























3. nap: Reggeli után Svájba utazunk, Graubünden kanton területére. Első állomásunk Müstair, a világörökség részét képező, Szent János kolostort tekintjük meg. Utunkat a rendkívüli szépségű Ofen-hágón át folytatjuk St.Morizt-ba. Idegenvezetőnk kíséretében ismerkedünk a várossal, majd vissza utazás dél-Tiroli szálláshelyünkre.


A Müstar-i Benedekrendi Kolostort 780-ban Chur püspöke alapította, a hagyomány szerint Nagy Károly megbízásából. A templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája emlékeztet a hatalmas uralkodóra. A 11. században a churi Norbert püspök Müstairban egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspöki rezidenciaként. A háromapszisos egyhajós csarnoktemplomot 1490 táján késő gótikus , háromhajós csarnokterűvé alakították át. Ebből az időből származik a 16. században megmagasított harangtornya. A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó Benedek-rendi szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés Nursiai Szent Benedeknek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az "ora et labora": Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése. A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálású viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvodájáért is ők felelnek.). De térjúnk vissza az alapításhoz, a Frank Birodalom uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, saját hatalmát is növelte, mivel a kolostor a stratégiailag fontos alpesi átkelőben épült meg. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan törekvő idegeneket, az utazókat, követeket, kereskedőket is.
A falakon és a templomhajó boltíves teteje alatt található karoling freskókat a 15. század végén eltakarták, lefestették. Véletlen folytán az 1940-es évek elején fedezték fel őket ismét, 1947-1952 között ismét láthatóvá tették. A freskók a maguk nemében a Karoling művészet legrégebbi fennmaradt freskóciklusának számítanak, keletkezésük az ezredfordulóra tehető.







Az Ofen-hágó 2149 méteres tengerszint feletti magasságban kialakított közúti összeköttetést teremt a svájci Graubünden kanton és a Müstair - Winschgau völgyek között. A képek magukért beszélnek, a látvány lélegzetelállító. Garantáltan nagy élmény lesz.
(Graubünden Svájc legkeletibb és egyben legnagyobb kantonja. Neve németül "szürke szövetségeket" jelent és a három középkori politikai szövetségre, az Isten Házának Ligájára, a Szürke Ligára és a Tíz Törvényszék Ligájára utal.)









































































St. Moritz a világ egyik leghíresebb üdülőhelye. 1856 méteres tengerszint feletti magasságával, száraz, szikrázó éghajlatával kedvelt célpontja a turistáknak. Divatos, elegáns és exkluzív hangulatú.
Az Inn felső folyása mentén, az Engadin völgyben elhelyezkedő település, a St. Moritz-tó partjára épült. A város két részre oszlik, a tó felett, teraszszerűen, 1853 méter magasságban elterülő St. Moritz-Dorf-ra valamint a tó partján húzódó St. Moritz-Bad-ra. St. Moritz-Dorf-ban az egykori falu szinte elvész a hatalmas szállodák, sportpályák között, csak ősi román templomának maradványa, a ferde Schiefer Turn emlékeztet rá.

St. Moritz-Bad elsősorban gyógyhely, nagy szanatóriumokkal, fürdőintézetekkel. Szénsavas, vastartalmú gyógyvizét már az ókorban használták. A településről sikló visz fel a 2488 méter magasan fekvő Corviglia-kilátóhoz, ahonnan nemcsak a völgy tekinthető át, hanem az e mögött elterülő Bernina-hegyrendszer égbetörő csúcsai is.
































4. Nap: Dorf Tirol (Tirolo) és Meran szerepel a negyedek napi programunkban.

Útközben látható lesz az Ober Montani Kastély. 1839-ben Beda Weber itt találta meg a Nibelungenlied (Niebelungen ének) eredeti kéziratát. Ez az európai kultúrtörténeti alapmű ma "Nibelungen-Handschrift Codex" néven a Berlini Staatsbibliothek-ban található. A Nibelung-éneket, a középkori német udvari irodalom virágkorának egyetlen ránk maradt hősi eposzát, 1200 körül foglalták írásba. A Nibelung-ének alapjául szolgáló Nibelung-mondakör gyökerei a germán népvándorlás koráig nyúlnak vissza. Attila hun vezér és felesége Krimhilda történetét is feldolgozza.


Dorf Tirol az ott található vár (Schloss Tirol) nevét vette át, mely a XI. században a Tiroli grófság székhelyéül szolgált. (jelenleg kulturális és történeti múzeumként működik)
Megtalálható itt mindent, ami Dél-Tirolt jellemzi, hegyek-völgyek, mediterrán klíma, pálmák, citromfák, ciprusok, leanderek és a régió legtöbb napsütéses órája.
Az 596 méter magasan fekvő település kevesebb mint 2500 lakost számlál, legközelebb eső nagyváros Meran (Merano).

Közelebből is megismerkedünk a Tiroli várral és a benne a múzeummal. A várból fantasztikus rálátás adódik a falura, a panoráma lélegzetelállító. Érdekes látvány a vár mögött kialakult földpiramisok. A név ne tévesszen meg senkit, a jégkorszak gleccsereinek köszönhetően a hegyoldal kőzetéből kivájt sziklaképződményekről van szó. A várban helyet kapott madárgondozó központ sérült, segítségre szoruló vadon élő ragadozó madarak gondozása, és azok természetbe való visszaengedésének felkészítése céljából jött létre.
Felvonóból a már eddig is lélegzetelállító panoráma itt újabb értelmet nyer. A fenyvesek és a már-már irreálisan zöld növényzet környezetében igazán feltöltődhetünk. Nem fogunk csalódni, a mezőgazdasági kultúra olyan szintje tárul élénk, amelyről csak felsőfokon lehet beszélni.



Meran (Merano) Dél-Tirol legjelentősebb turisztikai központja, mediterrán növényzettel, pálmafákkal, körülvéve 3000 m magas hegyekkel, évi több mint 300 nap napsütéssel, a tartomány legnagyobb, ultramodern fürdőkomplexumával, középkori óvárossal, elképesztően szép fekvésével. Az elegáns, virágokkal borított folyóparti promenádok, a drága boltokkal, kávézókkal, éttermekkel zsúfolt, szűk, árkádos, óvárosi utcák, a városka felett húzódó, látványos panoráma sétaút mind kihagyhatatlan látnivalója a dél-tiroli kirándulásoknak.

Meran rövid története
A közeli Tirol falu melletti Tirol kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Meran-t uradalmuk központjaként. 1317-ben lett Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája.
Meran óvárosának képe őrzi a XIV-XV. századi fénykort, a gótikus templomok, a jellegzetes árkádos főutca, a Lauben és a környékbeli magaslatokra épült impozáns nemesi kastélyok, várak mind e korszak élő tanúi.
Meran másodvirágzásának kezdete egy bécsi orvosnak, Dr. Johann Huber-nek köszönhető, aki a bécsi udvarban befolyásos Schwarzenberg házból való Mathilde hercegnőnek javasolt Meran-ban a kedvező klíma miatt gyógytartózkodásokat az 1830-as években.
A hercegnő több sikeres gyógykezelésén felbátorodva a doktor 1836-ban kiadott egy brosúrát, melyben ecseteli Meran kitűnő levegőjét, majd a polgármester hathatós segítségével megindult a város európai hírű gyógyhellyé fejlesztése.
A legnagyobb lökést Erzsébet királynő (Sisi) látogatásai jelentették, 1870 és 72 között kéttelet is a városban töltött leányaival. 1881-ben pedig megépült a Merant a Brenner-hágóval és Bozennel összekötő vasútvonal is.



Merano három, jól elkülöníthető, idegenforgalmi jelentőségű részből áll. Az egykori városfalakkal körülhatárolt középkori jellegű óvárosból, ahol a gótikus emlékek dominálnak, a XIX. - XX. század eleji gyógyüdülőhelyből, amit elsősorban a Passer folyó mentén elterülő, főleg klasszicista, szecessziós és Jugendstil stílusú impozáns épületei határoznak meg, valamint a város feletti dombokon húzódó Tappeinerweg panoráma sétánya a dús mediterrán növényzettel, fantasztikus kilátással a városra és a környező hegyekre.

Meran óvárosa
Miután a XV. században Innsbruck lett Tirol fővárosa, a meráni óváros gótikus épületei mély hibernációba süllyedtek, ennek hála ma szinte teljes épségben maradt meg a hajdani középkori városmag. A városfalak már nincsenek meg, viszont a négy egykori városkapuból hármat láthatunk még. A leglátványosabb köztük a Bozner Tor, mely a Sandplatz irányából vezeti a turistákat az óvárosba, a dómhoz.


A Dóm előtti Pfarrplatztól a piacként is működő Kornplatzig húzódó, szűk, mindkét oldalán magas, árkádos, gótikus szerkezetű házakkal határolt Lauben, Meran fő sétáló- és bevásárló utcája rengeteg apró és nagyobbacska üzlettel, butikkal, kávézóval, kocsmával, étteremmel.


A Szent Miklós plébániatemplom (Duomo) Tirol legjelentősebb gótikus műemlékének számító templom, messziről látható 83 m magas tornyával Meran fő jelképe. Az 1302-től 1465-ig épített templom déli homlokzatán egy óriási Christoforus-freskó ékeskedik. A háromhajós épület belső terét a gótika határozza meg, de a XVIII. sz. végi barokk stílusú átépítés is nyomot hagyott, elsősorban a mellékoltárokon. A templombelső egyik fő látnivalója az 1500 körül, Hans Schnatterpeck által készített kis gótikus szárnyasoltár.



A várost átszelő, sebes folyású Passer folyó partjain épült ki a XIX. századi üdülő városrész. Fő látnivalói a főleg Jugendstil és bécsi szecessziós stílusban épült impozáns épületek, a virágos, buja vegetációjú, elegáns parti sétányok és a túlparton kiépült hatalmas, ultramodern fürdő, a Therme Meran komplexuma.
A XIX. században a városfalak elbontásával, a folyó és az óváros közti területen épült ki az elegáns üdülőhely, melynek központi épülete a Kurhaus. Az épület egy része, mint Alte Kurhaus már 1874-ben elkészült, amit később 1912-14 között tiszta bécsi szecessziós stílusban kibővítettek a most is látható, impozáns formára. A kívül-belül nagyszerű, elegáns Kurhaus jelenleg koncerteknek, rendezvényeknek ad otthont.
A Theaterbrücké-től a Postbrücké-ig húzódó parti sétány a legnépszerűbb korzózó hely a városban, nagyteraszos vendéglátóhelyek, fagyizók nyílnak a sétányra, mely a sebesen zúgó Passer partján épült ki, több helyen modern kilátóplatformokkal kiépítve.
A keleti oldalon, a Postbrücke aranyozott girlandokkal díszített szecessziós stílusú hídján át jutunk a gyönyörű, part menti Elisabethparkba, ahol Erzsébet királynő ülőszobrát fantasztikus növényzet öleli körül.
A radioaktív radon források vizét használó ultramodern fürdő épületét a dél-tiroli sztárépítész Matteo Thun tervei alapján építették. A hatalmas üvegkocka alakú komplexum 2005-ben nyitott meg a város szívében, a Passer óvárossal szembeni partján egy 51 000 négyzetméteres, ősfás, gyönyörű park közepében.
A Tappeinerweg Meran óvárosa feletti hegyoldalban, 100 méterrel a házak felett, a XIX. században kialakított panorámasétány dús mediterrán vegetációjával, parádés kilátással az egyik legnépszerűbb látnivaló, kirándulóhely.
Meran óvárosából induló libegőre (Sessellift) felszálva, néhány perc alatt a hegytetőn lehetünk, az élmény és a látvány pazar. A sétányra telepített padokon meg pihenhetünk, átengedve magunkat a látványnak.





Dél-Tirol legnépszerűbb látványossága a Merano szélén fekvő Trauttmansdorff-kastély varázslatos kertje, mely nem véletlenül érdemelte ki az Olaszország legszebb kertje kitüntetést. A kastély körül kialakított lenyűgöző fekvésű, világszínvonalú kertek, a kedvező klíma hatására a világ szinte minden részének flóráját be tudják mutatni. A teraszos kialakítású, 12 hektáros kert közepén álló kastélyban pedig Touriseum néven egy igazán érdekes és különleges kiállítást láthatunk a turizmus történetéről.
A Trauttmansdorff-kastély kertjei viszonylag új látnivalónak számítanak, hiszen 7 év építőmunka után 2001-ben nyitották meg a közönség számára. A folyamatosan bővített park azóta is töretlen népszerűségnek örvend, pár év alatt Dél-Tirol első számú látványosságává fejlődött. 2005-ben elnyerte az Olaszország legszebb kertje díjat, majd egy évre rá hatodik helyen végzett Európa legszebb kertjeinek rangsorában. A további fejlesztéseknek köszönhetően 2013-ban az Év Nemzetközi Kertje nagydíjat is megkapta.

A ma is látható neogótikus kastély épülete egy középkori vár maradványaira épült a XIX. század közepén. Erzsébet királynő (Sisi) is kedvelte a helyet, kétszer is itt töltötte a téli hónapokat, 1870-ben, majd 1889-ben. Az első világháború után az olasz állam tulajdonába került kastélyt teljesen elhanyagolták.


Végül a tartományra átruházott épületet 2000-ben kezdték meg teljesen felújítani. A szépen renovált helyiségekben 2003-ban nyílt meg a Touriseum, a dél-tiroli turizmus történetét rendkívül szellemesen bemutató különleges kiállítás.








































































Utazás: kényelmes autóbusszal.
Részvételi díj: 81.900.- Ft/fő / min. 38 fő /,szállodai elhelyezéssel, reggelivel.

Előfoglalási kedvezmény: 5.000.- Ft/fő 2018. január 31-ig.

Befizetendő előleg: 25.000.- Ft/fő
Szolgáltatás: idegenvezetés, utas-kisérés.
Indulás: 04 óra Zalaegerszeg Kovács Károly tér.
Csatlakozási lehetőség: Körmend.
Belépők:
A részvételi díj nem tartalmazza az utasbiztosítást (560.- Ft/fő/nap) és a belépők árát.




























Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.

692,269 látogató

Powered by PHP-Fusion copyright © 2003-2006 by Nick Jones.
Released as free software under the terms of the GNU/GPL license.