Főoldal / Utazási ajánlatok · Utazási kategóriák · Hasznos Információk · Kapcsolat · Galéria · Keresés · Link beküldése · Kép beküldése 2017.12.12
Navigáció
Főoldal / Utazási ajánlatok
Utazási kategóriák
Hasznos Információk
Kapcsolat
Galéria
Keresés
Link beküldése
Kép beküldése
Üdvözlet
Üdvözöljük cégünk honlapján!


Autobuszaink


Szolgáltatásaink
  • Belföldi és nemzetközi autóbuszos személyszállítás, segítünk a tervezésben és megvalósítjuk elgondolásait.
  • Vállaljuk dolgozóinak szállítását, megtervezzük az Ön számára legkedvezőbb menetvonalakat és eljutási időket.
  • Vállaljuk iskolajáratok megtervezését és lebonyolítását.
  • Segítünk megtervezni és lebonyolítjuk munkahelyi közösségek autóbuszos kirándulását.
  • Sportegyesületek, nyugdíjas klubok, zarándok csoportok személyszállítása.
  • Esküvők, családi ünnepségek, baráti összejövetelek személyszállításának lebonyolítása.
  • Autóbuszaink kapacitásának széles skálájával állunk rendelkezésére (20 fős, 30 fős, 47 fős).
  • Kérje részletes árajánlatunkat!
Rólunk
Autóbusz eladás és vásárlás (Buses for sale)

Továbbiakban azokat az utakat ismertetjük, melyeknek személyszállításával cégünket bízták meg.

Látni szeretnéd ajánlatainkat? Jelentkezz be!
Még nincs azonosítód? Regisztrálj a honlapon.
Kínálatunkat csak regisztrált tagjaink láthatják.
Ljubjan, Skofja Loka 2017. december 16.
Egy napos külföldi utak










A szeretett (szlovén nyelven ljubljana) városban,
a szeretet ünnepén.......2017. december 16.

Séta Skofja Loka-ban, Szlovénia legrégebbi városában. Ismerkedés Ljubljanaval, az emberi léptékű fővárossal.


Skofja Loka 1000 éves város a Poljanska Sora és a Selska Sora folyók torkolatánál.
Az egyik legrégebbi és leggondosabban megőrzött települése Szlovéniának, festői középkori városka, mely az egyik legnépszerűbb úti cél a Ljubljanaban járó turisták számára.
Romantikus és magával ragadó érzés a településen sétálgatni, mely olyan kicsi, hogy összesen két aprócska tere van.
Skofja Loka története a régészeti kutatások szerint már az i.e. 20. században elkezdődött. A mai város a Loka uradalom központja volt, 830 éven keresztül a freisingi érsekek birtokában állt, akik kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után.
A két folyó torkolata feletti természetes teraszon épült fel a gyönyörű vár, mely alatt a város szépen növekedésnek indult.





A vár létezéséről elsőként egy 13. századi forrás tesz említést. A város többi részéhez hasonlóan az 1511-es nagy földrengést követően a várat is teljesen újjáépítették, mai elrendezése ebből az időszakból származik. 1959-ben alakították ki benne a Loka Múzeumot, mely a teret kihasználva átfogó tárlatokon keresztül ismerteti meg a látogatókat a helyi történelemmel, néprajzzal, képzőművészettel. A várból panorámás kilátás nyílik a távolban magasodó zord, havas hegyekre, a város körül elterülő zöld mezőkre és erdőkre, valamint az alatta fekvő településre. A vár napjainkban nemcsak az egyik legszebb Szlovéniában, de az ország egyik legértékesebb múzeumi gyűjteményével is büszkélkedhet.

Bár kétségkívül Skofja Loka legnagyobb nevezetessége a vár, de maga az óváros is számtalan apró csodát tartogat.
Skofja Loka egyik nevezetes háza a Homan Ház, melyet szintén helyreállítottak az 1511-es földrengés után, ezt bizonyítja az erkélye alá vésett 1529-es évszám is. Az épületen látható a város címere, freskói Szent Kristófot ábrázolják. Ma kávézóként és étteremként működik, a vendégek egy ősi hársfa árnyékában élvezhetik a házias jellegű fogásokat.
A történelmi városközponton átvezető sétány a Kapucinus-hídnál kezdődik és egészen a Felső térig visz.

A kőhidat Leopold püspök építtette a 14. század közepén és a sors kegyetlen játéka, hogy a püspök, mikor egyik alkalommal átlovagolt volna, a megbokrosodott lovával leesett a korlát nélküli hídról és vízbe fúlt. A hidat 1888-ban állították helyre és ekkor építették a korlátját is. Közepén Nepomuki Szent János szobra látható, lábazatán Skofja Loka címerével. Ez a kőhíd a maga nemében Közép-Európa egyik legrégebbi műemléke.
A magtár a város egyik legértékesebb építészeti öröksége, mely már az 1511-es földrengés előtt is állt. Teljes felújítására Fülöp püspök adott parancsot, erről a késő gótikus mintázatú püspöki pecsét árulkodik, melyet a magtár falába építettek be.
Loka lakóinak életében a Mestni trg ma is fontos szerepet játszik. A legtöbb kisvárossal ellentétben ez valóban a település szíve, amit a helybeliek még ma is éppúgy használnak, mint sok száz évvel ezelőtt. A tér legtöbb épülete a késő gótikus stílust tükrözi, többségüket a földrengést követően, a 16. század közepén építették. Itt áll a Szentháromság-oszlop, melyet az 1751-es pestisjárvány elmúltával emeltek hálából Szűz Máriának.




A 276 000 lakost számláló főváros Ljubljana , neve annyit tesz, hogy a "szeretett", és ez a szó érezhető is a városon. Jó itt lenni, mert emberiek a léptékek. A város a fiatal Szlovén Köztársaság kulturális központja, Szlovéniai egyik legrégebben lakott területe.

















Ljubljana hatalmas völgyben terül el az Alpok, az Adria és Pannónia térségének természetes átjáró helyénél. Az első letelepedők a mocsaras terület cölöpépítményeiben laktak. 1335 és 1918 között a terület Habsburg fennhatóság alatt állt. 1846-ban óriási földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében az összes középület megrongálódott, a lakóházak nagy része kárt szenvedett. Az újjáépítés döntően csak a két világháború közötti időben történt meg.
A város az első világháború után kapta szlovén nevét, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. 1945-ben Szlovénia, a hat jugoszláv tagköztársaság egyikének fővárosa lett. 1991-től az új, önálló szlovén állam közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. A kétmillió szlovén kb. egy-hatoda él a fővárosban.



Ide invitálunk benneteket, előbb egy városnéző sétára idegenvezetőnk kíséretében, majd a Preseren téren és annak közelében zajlódó adventi programok közül válogathatunk. Végül átadjuk magunkat az advent élvezetének (díszkivilágítás, kézműves vásár, forraltbor, forró puncs, karácsonyi muzsika).

A sétához még térkép sem kell, eltévedni nem nagyon lehet. Egyébként is minden út a folyóhoz, a Ljubljanicához vezet.
Első élményünk a Prešernov trg (Prešeren tér) lesz, mely a város szíve. Kör alakú a tér, közepén már ott áll a karácsonyfa. Tér a nevét a szlovének nemzeti költőjéről kapta, akinek itt szobrot is állítottak. A szobor érdekessége, hogy éppen szembe néz a múzsájával, Júliával. A hölgy domborművét a szemközti kis utcában helyezték el, annak a háznak a falán, ahol állítólag lakott. Így Prešeren folyamatosan láthatja élete nagy szerelmét. Kedves gesztus.

Prešernov teret (Prešernov trg) uraló ferences, Angyali üdvözlet templom (Frančiškanska cerkev) 1646 és 1660 között épült. A két harangtornyú, egyhajós templom falpillérekkel tagolt, széles párkánnyal és timpanonnal lezárt harmonikus homlokzata messzire piroslik. Az elég magasra felvezető lépcsője a jezsuita-barokk építészet egyik első példája Szlovéniában. A főoltár Francesco Robba alkotása 1756-ból. A falakat Matevž Langus freskói 1855-ből, a mennyezetet Matej Sternen alkotásai díszítik 1935-ből. Az oldalhajókban Valentin Metzinger festményei láthatóak. A templom mögött egy ferences kolostor is található, utóbbi a 70000 darabos könyvtáráról híres, melyben középkor könyvek is megtalálhatóak.


A tér részét képezi a Hármas híd (Jože Plečnik munkája), mely a város spirituális központja és Ljubljana egyik jelképe. A főváros két pontjának, a réginek (az óváros és a korábbi kőhíd) és az újnak (Prešeren tér és a két XX. századi gyalogoshíd) találkozása.



A keleti oldalon a piac árkádjai és a barokk óváros, a nyugati oldalon a nagy költő szobra, a ferences templom és szecessziós házakat láthatjuk.
A hídon városnézők hada hömpölyög, fiatalok kedvelt találkozóhelye.



A Szent Miklós székesegyház a XVIII. századi barokk egyik legszebb európai épülete, Andrea Pozzo munkája. A nyolcszögletű kupola 1841- ben, a harangtornyok 1705-1706 között épültek. A tornyokba hat harangot építettek be, köztük a legrégebbi 1326-ra datált, melyet Gasparo de Franchi öntött. A templom homlokzatot püspökök és a szentek szoborfülkében elhelyezett szobrai díszítik a 19. és 20. századból. A napóra a római számok és a latin mottó (Nescitis diem neque Horam - "Nem tudom a napot sem az órát") 1826-ban készült a déli homlokzat díszítésére.
A katedrálisba egy nehéz és modern bronzkapun juthatunk be, amelyen az elmúlt évszázad püspökeinek kidomborodó arcplasztikája látható. Érdemes megtekinteni a gyönyörű barokk templombelsőt. A főhajó hatalmas belmagasságán túl csak a mennyezet festményei váltanak ki nagyobb csodálatot. A számos mellékoltár, az angyalszobrok, képek, szószék és az oltárok hihetetlen szépségben mutatják meg három évszázad alkotói varázsát.



A város szimbólumát, a ljubljanai várat "szlovén Akropolisznak" is nevezik. A várdomb már az illír és kelta időkben is lakott volt.
Az első kővárat a XIII. században a Spanheimer őrgrófok építették, majd 1220-ban városi rangra emelték a települést.
A ma látható erődítmény a XVI. század elején nyerte el mai formáját. Később börtönként használták.
Itt "raboskodott" Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnöke is. Saját lakosztálya, inasa volt, ebédet hozatott magának és úri becsületszóra szabadon sétákat tehetett a városban. Mindig visszatért.
A bástya mellett áll a gótikus stílusban épített vártemplom, amelyben kiállításokat rendeznek.
A vár hatalmas udvarán szabadtéri színpad, étterem, kávézó, kisebb szoborpark és játszótér is található.





Ljubljana városa 1888-ban, I. Ferenc József császár trónra lépésének negyvenedik évfordulójára hozta meg a döntést egy új híd megépítéséről. A Jubileum hidat aztán 1919-ben átkeresztelték Sárkány hídra (Zmajski most). Nevét a négy sarkán álló sárkányszobrokról kapta, a főváros egyik átkelője a Ljubljanica folyó felett.

Ljubljana főterén álló Díszkút , az óváros egyik ékessége. A Francesco Robba által a 18. század közepén alkotott szobor-együttes alakjai a három krajnai folyó, a Ljubljanica, a Krka és a Száva allegorikus megformálása.

Érdemes megnézni a szlovén építészet kiemelkedő alakjának, Jože Plečniknek családi- és alkotóházát. Élete második felében, család híján egyedül maradt mester saját maga tervezte belső berendezései (pl. kályha, konyhabútor, karosszék stb) dolgozószobája és műhelye minden magyarázat nélkül is sokat mond a zseniális alkotóról. Megismerhetjük a családi hátteret, tanulmányait és Bécsben, majd Prágában végzett munkáit. A főváros mai arculata elsősorban Plečnik vízióját tükrözi, a legtöbb épület az ő tervei alapján készült.
Olyan az egész, mint egy kis ékszerdoboz, mintha az ember a kincses láda belsejébe került volna. Építészetileg a szecesszió hatása a meghatározó, hiszen az 1895-ös nagy földrengés után szinte az egész várost újjá kellett építeni.

A Križanke nevet viselő egykori erődöt még a Teuton lovagrend tagjai alapították 1200 körül. A románkori épületet később többszöri átépítéssel kolostorrá, 1956 után pedig színházzá alakították. Jože Plečnik utolsó nagyobb munkája során az épület mellett árkádokat állíttatott, megtervezte a nyári színpadot és kialakított egy kőtárat is. A színházzal szervesen egybeépült Kegyes Szűzanya-templom a 18. századból való. Az egykori kolostorban napjainkban színházi előadásokat és hangversenyeket tartanak.




Ljubljanában a Karácsonynak igazi ünnepélyes hangulata van, csak azért is mert szinte nincs év, hogy ne borítsa hó a szlovén fővárost. A Ljubljanica folyómentén sorakozó behavazott fűzfák méltó keretet adnak az adventi vígságokhoz.














A pazar Karácsonyi fények és a rengeteg színes dekoráció mesés téli díszletté varázsolja a belvárost.
A vásár a romantikus Ljubljanica folyó mentén és a Prešernov téren kap helyet. Fénypontja egy óriási Karácsonyfa és a kereskedő standok, melyek hagyományos kézműves termékeket árulnak, miközben a levegőt betölti a sült gesztenye és a forralt bor illata. A Karácsonyi és Újévi témájú portékákon kívül ízléses divattermékeket vásárolhatunk, pl. sapkát, kesztyűt, sálat.















Fiatal szlovén tervezők érdekes munkáit is megtaláljuk, melyek üzletekben nem kaphatók.
Nézelődés közben nem lehet kihagyni a helyi csemegéket, mint a méz, a pálinka vagy a különböző ínycsiklandozó cukrásztermékek.
A vásár szomszédságában egy - egész decemberben működő - szabadtéri fesztiválhelyszín van. Évről évre a ljubljanai kulturális élet egyik kiemelkedő programsorozatát nyújtja az adventi fesztivál, amit a helyiek csak "víg december"-ként emlegetnek.














A város ilyenkor gyönyörű színekbe öltözik,Plečnik (Ljubljana nagy tekintélyű építésze) épületei, hídjai különleges fényruhát kapnak, csak úgy mint a várost felülről vigyázó vár, amely ilyenkor mesebeli kastélynak tűnik.















Több fajta kedvezménnyel kínáljuk útunkat!
Hét fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes, továbbá
ha október 15-ig befizeted a 3.000.-Ft/fő előleget, előfoglalási kedvezményben is részesülsz, mely 400.-Ft/fő.
A kedvezmények összevonhatók!




Utazás: autóbusszal.
Szolgáltatás: utaskísérés.
Részvételi díj: 9.000 .- Ft / minimum 40 fő .
Belépődíj:
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács Károly tér 5:30 óra, vissza érkezés: 22:00 óra körül.
Csatlakozási lehetőség: Bak vagy Gellénháza, Lenti.
Az utazásra várjuk az Élhető Jövő Egyesület tagjait! Havi tagdíjunk 100.- Ft/fő./
Programunk az egyesületünk web oldalán ( www.eljovo.lapunk.hu ) is megtalálható.


Szilveszter Székelyföldön....2017 - 2018.
Több napos külföldi utak










Búcsúztassuk az óévet Székelyföldi magyaroknál!


2017. december 30- 2018. január 2........( 4 nap/ 3 éjszaka.)


Jártál már 13 millió éves sófalak között. 45 négyzetkilométer kiterjedésű és átlag 250 méter vastag sótömbben folyik a bányászat. A Tordai Sóbányából származott a középkori Magyar Királyság Kincstára bevételének jelentős része. A bányászat következtében kialakuló hatalmas tárnák mára a gyógyítást szolgálják. A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl (nátriumklorid) aeroszolok gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, városlakoknak- is javallott egy ilyen környezetben megtett séta....... Házigazdáink Székelyszentkirályon hagyományos székely szilvapálinkával, áfonyalikőrrel és kaláccsal várnak bennünket....... Túra terepjárókkal 1650 méter tengerszint feletti magasságig és onnan gyalog a behavazott Madarasi Hargita 1800 méteres csúcsára, a székelyek szent hegyére. Túránkat egy pohár illatos forralt borral koronázzuk meg.......Szilveszterkor reggelig tartó zenés óévbúcsúztató, ahol kétszer koccinthatunk - helyi- és magyar idő szerint - kívánhatunk boldog újévet. Többek között megkóstolhatjuk az ősi székely-magyar ételeket.......Újévi szentmise, a helyi katolikus templomban........Helyi idegenvezető kíséretében ismerkedés az egykori székelyszékek (ősi székely közigazgatási egység) fővárosával Székelyudvarhellyel........Kapufaragó hagyományára büszke Máréfalvára látogatunk. Szakember kíséretében megismerkedhetünk a székelykapu állítás művészetével.......Hazaútban Marosvásárhelyre a magyaros - szecesszió egyik fővárosában teszünk sétát.......Programjainkat idegenvezető kíséri.







1 nap.

Indulás Zalaegerszegről 29-én 22:00 órakor. (Az indulás időpontját az időjárási viszonyokhoz igazodva pontosítjuk). Ártándnál lépjük át a magyar - román határt. Útközben rövid pihenőket tartva megállunk Erdély kapujában a Királyhágón.

Torda felé közeledve az autóbuszból megpillanthatjuk a rendkívüli természeti képződményt,
a Tordai hasadékot.
III. Endre király 1291-ben tordai kereskedők részére kiállított kiadott kiváltságlevele említi először Thorda hasadékja néven.
A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van, ezek közül a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas).

A Tordai hasadék kialakulásáról tudjuk, hogy a jurakori mészkőben a karsztosodás hatására előbb kisebb barlangok fejlődtek, majd ezek kiterjedésével, összekapcsolódásával kiterjedt barlangrendszer jött létre. Ezeknek a részei lehettek a hasadék mai barlangjai is. A belső üregek növekedésük során beszakadtak, mély dolinákat létrehozva ezáltal, melyeknek összeolvadása révén létrejött a ma ismert hasadék őse, melyet ezután főleg a Hesdát-patak eróziós munkája alakított, mélyített.



A világhírű Tordai Sóbányához igyekszünk.
Az Erdélyi-medence sókészlete mintegy 13,6-13,4 millió éves.
A só elszigetelt tengerek fenekén rakódott le, a meleg és viszonylag nedves, enyhén szárazságra hajlamos éghajlati viszonyok közepette.
A medence utólagos tektónikus alakulása következtében észak-dél irányú elnyúlt gyűrődések alakultak ki, különösen az Erdélyi-medence keleti, illetve nyugati részén. A só e gyűrődések tengelye mentén tömbösült. A tordai sóréteg a nyugati vonulat részét képezi, amely északon Máramarosból indul, délen pedig Nagyszeben vidékéig húzódik. Ugyanezen vonulathoz tartozik a Désakna, Szék, Virágosvölgy és Marosújvár közelében található sókészlet is.
A Torda városának észak-keleti részén kezdődő sóréteg 45 négyzetkilométeren terül el, vastagságának átlagértéke 250 méter.
A gyűrődés központi részén a sóréteg gyakran meghaladja az 1200 méter vastagságot.
A tordai só képződményt, 99 százalékban halit (NaCl) alkotja. A teljes készlet nagysága 38.750 millió tonnára becsülhető. A sót takaró, szárazföldi származású képződmények 0,5 és 20-25 méter vastagságúak.







Az erdélyi sókitermelés régmúlt időkbe nyúlik vissza. A sókészlet rendszeres kitermelése Dacia római megszállása idején kezdődött, s ez alapvetően meghatározta Potaissa (rómaiak által meghódított dák település) gazdasági fejlődését. Az első római kitermelés téglalap alakú, lépcsős bányában történt.

























1867-ben felszín alatti kitermelés nyomaira is bukkantak a tordai Sósvölgy észak-nyugati vonulatában. A Gizella bánya egyik galériájában felszín alatti bányamunkálatokra derült fény. A föld alatti kitermelés piramis alakú termekben történt, amelyek egymás mellett helyezkedtek el és vessző fonadékkal voltak elválasztva. Amikor a termek 17 és 34 méter mélységet értek el a kitermelés félbeszakadt és más helyen folytatódott.
896 után Szent István király tulajdonába kerülnek a tordai, kolozsi és dési aknák. A kitermelt sót a Maroson szállították, ahogyan ezt megjegyzi a Szent István korából származó Szent Geráld legenda, amelyben egy bizonyos bánsági Ahtum vezérről van szó, aki "kiterjeszti hatalmát a királyi só felé, melyet a Maroson szállítottak egészen a Tiszáig s melynek partjaira vámosokat és őröket állítottak".
A ma is ismert legkorábbi, Erdéllyel kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben. A dokumentum a Tordai vár sóbányáinak vámját örökíti meg, Torda mint királyi vár a környékbeli sóbányák védelmét köteles biztosítani.






















A középkorban a királyság jövedelmének nagy része a sókitermelésből származott, így csak a királynak és a királyságnak állt jogában a sót bányászni és értékesíteni.
Később megjelenik a só forgalmazásának közigazgatása - elkülönítve a tartomány közigazgatásától - sókamrák formájában (sókamara: a sókitermelést szervező és irányító szervezeti forma).
1690-ben elkezdődtek a mai sóbánya kialakulásához vezető munkálatok, amelyek a "Terézia" bánya kupolájánál található aknákban öltöttek testet. Kevéssel ezután sor került a "Szent Antal" bánya megnyítására is.
A XVIII. század második felében próbálják tökéletesíteni a sóaknák megszervezését és közigazgatását. Ekkor jelenik meg az erdélyi "sóhivatal", élén a "sóigazgatóval". Fontos szerepet töltött be az aknák mellé alkalmazott egy-egy mérleges, aki közvetlenül felelt a munkálatokról és az őrök, akiknek kötelességük volt megakadályozniuk a lopásokat.
A sóbánya 1932-ben történt bezárása után feledésbe merült, egészen a második világháború idejéig. Ekkor újra megnyították bejáratait, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a "Ferenc József" galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyították meg hivatalosan a nagyközönség számára.
Az év folyamán a sóbánya hőmérséklete 10-12 Fok Celsius, a relatív páratartalom 75-80%, a légáramlatok sebessége legfeljebb 0,2 m/s.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl (nátriumklorid) aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, városlakoknak- is javallott egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a ,,Rudolf" és "Gizella" bányák adnak otthont.

A városban tett sétát követően folytatjuk utunkat Korondon, Farkaslakán keresztül Székelyszentkirályra, ahol 3 éjszakát töltünk. Hosszú fárasztó utazás után jól fog esni egy kis -bemelegítő- pálinka és a hagyományos vendégváró székelyvacsora.







2. nap.
Délelőttünket a Madarasi Hargitának szenteljük, indulás előtt ismerkedjünk a heggyel.






















A Hargita a Keleti Kárpátok központi csoportjának leghosszabb és legfiatalabb vulkáni hegysége. Hargita megye névadó hegysége, Udvarhelyszék és Csíkszék határát jelöli. A Hargita gerincvonalon mért hossza 70 km, szélessége 20 - 25 km. A hegység az Erdélyi-medencét választja el a Csíki-medencétől. Északnyugati szomszédja a Somlyó - Délhegy csoport, északkeleten a Gyergyói- és Csíki-medence, délen a Baróti hegység, délnyugatra a Rika hegység határolja. A hegységet az Erdélyi-medence felől Havasalja széles, vulkántörmelékes fennsíkja kíséri, a másik oldalon a Csíki-medence hegylábfelszínével határos.











A Hargita az Erdélyi-medence beszakadási peremvonala mentén keletkezett vulkáni építmények sorozata. Jellemzői az eredeti vulkáni formák: kráterek, kaldcsók, lávafolyamok, vulkáni lejtők, lávaárak, meredek lejtőjű lávadómok, tufapadok. A vulkáni építmények fiatal voltát bizonyítják a vulkáni utóműködések gázai, szénsavas ásványvizek, borvizek, termálvizek. (Hargitafürdő mofettái)
















A hegytömb központját egy hatalmas, 5 km átmérőjű kaldera jelöli ki, melynek udvarát a délnyugatra folyó Vargyas patak csapolja le, mélyen bevágódva az 1450 - 1500 m -es magaslatokkal jelzett vulkáni felszínbe. Mind a kaldera peremén, mind a belsejében több kitörési központot, dagadó kúpot különíthetünk el. Az északi irányú, félkör alakú kaldera perem csúcsai: Mihály havas (1685 m), Madarasi Hargita (1801 m), Rákosi-Hargita (1758 m), Madéfalvi Hargita (1710 m) és a Csicsói Hargita (1761 m). A Vargyas patakkal szinte párhuzamosan, az Ivó patak völgyét megfigyelve, szintén egy vulkáni kráter lecsapolását véljük felfedezni.











Reggeli után mesébe illő tájra látogatunk, most már az ismeretek birtokában szemünk barátságosabb tájakat pásztáz. Terepjárókkal felmegyünk a Madarasi Hargitára, mely - közel és távol - a leglátogatottabb hegycsúcs. Az északnyugati oldalon, 1650 méteren található a Madarasi-Hargita menedékház, amelyet 1941-ben építettek a magyar kormány támogatásával.

















A menedékháztól a csúcs még körülbelül egy óra járásra van. Nincsen meredek szakasz, közepes, vagy inkább könnyű sétával, enyhe emelkedés mellett juthatunk fel. A csúcsra vezető úton célszerű időnként visszapillantani, csodálva a fokozatosan kitáruló panorámát. A csúcsra érve aztán rendkívüli a látvány, szinte egész Erdély a lábaink előtt hever. A már-már valószerűtlen panorámát nem lehet elfeledni. A hegytetőn körbesétálva szétszórtan felállított apróbb-nagyobb kőhalmokat és kőfeliratokat, valamint a kereszteket és kopjafákat találunk. Láthatóan sok túrázót megfogott a hely szépsége, sokan szükségét látták ittjártukat ilyen módon megörökíteni.










Érdekességként elmondjuk, hogyan történt a vendégfogadás a Hargitán a 60-as években.
A régi idők hagyományai közé tartozott a fáradtan felérkező vendégek várása, fogadása. Mivel az Ivó felöli erdészeti utat csak a 60-as években építették meg, addig a Hargitára látogatók kizárólag gyalogosan és többnyire Kápolnás falu irányából, jöttek fel. Ha értesítve voltak, a már fentlévő vendégek fogadták a fáradtan érkezőket, esetenként eléjük is mentek, segíteni a cipekedésben.










































Csúcsról gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes, 20 - 25 km széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a Görgényi havasokra, Gyergyói havasokra, Hagymás hegységre. Nyugati irányban látszik az Ivó-feje, Berszán-sarok, Kecskevész-szikla, mögöttük csaknem az egész Erdélyi-medence. Szép tiszta időben látható dél - délnyugat irányban a Rika-hegység, Királykő, Fogarasi havasok a Déli Kárpátok szinte teljes vonulata. Délkeletre a Rákosi-Hargitát, keletre a Csíki havasokat és a Csíki-medencét figyelhetjük meg. Megjegyezzük, hogy a Hargitáról itt bemutatott képeket, vendégeink készítették a korábbi évek szilveszteri útjain.




A nemzeti színekkel díszitett kereszt négy éve mutatja az irányt Zalaegerszeg fele és hirdeti, hogy az Élhető Jövőért Egyesület tisztelője Erdélynek és közelebbről a Hargitának. Az itt látható fotókat az Élhető Jövőért Egyesület tagjai készítették a "Szilveszter Erdélyben" útjukon. A csoportképen nem szerepel mindenki, csak egy, a programból kiragadott pillanatot örökít meg. A terepjárókkal az 1650 méter tengerszint feletti magasságban lévő menedékházig jutunk fel, onnan 30 - 40 perces gyalogtúra keretében érjük el az 1801 méteren lévő csúcsot. A fényképezőgépet ne felejtsük otthon, mert a kilátás fantasztikus. Visszatérve a menedékházhoz csoportvezetőnk forralt borral vár bennünket.












Visszaérkezve készülődünk az ünnepi vacsorához és a szilveszteri mulatsághoz. Élőzene biztosítja a jó hangulatot.
Székelyföldön, és így Székelyudvarhelyen is, évtizedek óta kétszer is ünneplik az új év kezdetét, egy óra különbséggel: a helyi (kelet-európai) időzóna és a közép-európai időszámítás (vagy ahogyan a helyiek mondják, a "magyar idő") szerint is.
Kisebb családok és nagyobb baráti társaságok rendszerint a székely himnuszt éneklik a helyi évváltás pillanatában, míg a magyar idő szerint éjfélkor a magyar himnusz eléneklésével köszöntik az Új Évet.


Hajnalig tartó mulatság részesei lehetünk tele meglepetésekkel!
































3. nap
A szilveszter - újév ünneplést követően fakultatív programokat javaslunk.
Székelyudvarhely katolikus templomában 10 órakor kezdődő Újévi szentmisén vehetünk részt.
Majd helyi idegenvezető kíséretében ismerkedhetünk - az erdélyi magyarság életében meghatározó szerepet betöltő várossal - Székelyudvarhellyel.


Székelyudvarhely az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése, mára gazdasági és művelődési központja, a megye második legnépesebb városa. Évszázadokon keresztül a Székelyföld és a történelmi székelyszékek központja.
Először az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi Uduorhel néven, de a helység már korábban is létezett. Neve arra utal, hogy e helyen tartotta udvarát a székelyek ispánja. A székely székek bíróságai által hozott ítéletek ellen ide fellebbezhettek.
1357-ben Nagy Lajos király vezetésével itt ülésezett az első Székely Nemzetgyűlés, amely egyrészt a székelyek, másrészt Erdély több várának jogi vonatkozásait tisztázta.

Székelyudvarhelyt valószínűleg Zsigmond király emelte városi rangra, aki ugyancsak járt a településen, amikor István erdélyi vajdával gyűlt meg a baja. Erdélyi fejedelmek is megadtak minden kiváltságot a városnak.
A székelyek köztudottan vehemensen ellenezték, hogy a Székelyföldön bármilyen vár épüljön. Ebbéli álláspontjuk még a tatárjárás után sem változott, ezért az erdélyi vajdák a templomok megerősítésével (vártemplomok - erődtemplomok) próbálták növelni a terület védelmi képességeit.
Ilyen módon az első erősség 1490-92 között épült fel, az egykori domonkos illetve ferences rendház helyén. A várat János Zsigmond fejedelem 1562-65 között, az ellene fellázadt székelyek megfékezésére, újjáépítette, megerősítette és a a legyőzött székelyek megalázására Székelytámadt várnak nevezte el. Így - a háromszéki, szimbolikus nevű Székelybánja várral kiegészítve - több évtizeden át a fejedelmi hatalom támaszaként szolgált. Az egykori erődítmény maradványai napjainkban is láthatóak, felújításra nem került, hiszen a székelyek soha nem tekintették sajátjuknak.
Székelyudvarhelyen született 1553-ban Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme, aki gyermekkorát a városban töltötte. Székely Mózes később az erdélyi hadsereg főparancsnoka lett és az erdélyi rendek 1603. április 15-én megválasztották fejedelemnek. Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagy-Küküllő mindkét partján elterülő négy kisebb település és három falu fokozatos egybeolvadásából nőtt várossá.

A történeti bevezető után tartsatok velünk városnéző sétánkon, melyet helyi idegenvezető kísér.

A Városháza 1896-ban épült a Millennium emlékére. A hajdani Alsó-Piactér legimpozánsabb épülete. A terveket eklektikus stílusban Stehló Ottó készítette, az építőmestere Ferenczi Endre főmérnök volt. Az épület egészén különböző építészeti stílusok ötvöződnek.




















A Millenniumi Székely-Emlékművet 1897. július 26-án avatták fel, az akkori új Megyeházzal egy napon, a Millennium alkalmából. A 8,4 méter magas oszlop megalkotója Hargita Nándor, aki ekkor a Kő- és Agyagipari Szakiskola köztiszteletnek örvendő igazgatója volt. A kor stílusában és a kiemelkedő művészi színvonalon készült emlékműhöz három lépcsőn lehetett feljutni. A négyszögletű alap oldalain a vármegye, a város címerei és két fekvő oroszlán helyezkedtek el.

















Az eredeti 1917-ben készült Vasszékely szoborot Erdélyi István honvéd őrmester tervezte, Herman Ottó szakaszvezető, Rózsa Géza tizedes és Sipos Jenő honvéd faragta. Mindannyian a 82. Székely Gyalogezredben szolgáltak, és az Ojtozi szoros védelmében hősiesen helytálló bajtársaik emlékére készítették a kompozíciót. Cserfából készült és odaszögezett acélpikkelyek borították, ezért kapta a Vasszékely nevet.
A kilencvenes években pályázatot írtak ki a helyreállításra, amelyet Szabó János helyi szobrászművész nyert meg, és az ő általa megformált 260 cm magas bronzszobrot avatták fel 2000. március 15-én.















Felsétálunk a Tamási Áron Főgimnáziumhoz vezető, s a város panorámájára rálátó, hangulatos lépcsősoron.
A gimnázium alapítója Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetes volt, 1773-ig a fenntartója a jezsuita rend volt. A tanítás nyelve ekkor a latin volt, a tanulók döntő többsége székelyföldi katolikus ifjak közül került ki, de tanultak itt kisebb számban görög katolikus románok, szászok és örmények is. Az iskola egykori diákja volt Orbán Balázs is.
1910-ben épül fel az újabb, szecessziós stílusú, nagyobb iskolaépület, amelyben ma is működik. Tamási Áron, az iskola névadója, már ebben az épületben végezte tanulmányait 1910-1918 között.















Visszaútban megnézzük a Tomcsa Sándor Színház impozáns épületét és a nemzet nagyjait megörökítő Szoborparkot.

























A Benedek Elek Tanítóképző1910 és 1912 között épült magyaros-szecessziós stílusban, tervezője Magyar Vilmos volt. 1913. szeptember 10-én avatták föl.
Az iskola szépen parkosított udvarán áll a névadó, Elek apó szobra. Az épület mellett találjuk gróf Bethlen János által 1670-ben alapított református kollégiumot. Ebben a kollégiumban tanult többek között Benedek Elek, a híres Mesemondó, Barabás Miklós Festőművész és Orbán Balázs a "legnagyobb székely" is. Ez az épület ad helyet a félszáz ezer könyvet számláló akadémiai tudományos könyvtárnak is, amelynek alapjait 28 könyvvel Apafi Mihály erdélyi fejedelem tette le.

A Jézus Szive kápolna keltezése vitatott. Az alaprajzi forma alapján a legtöbben románkorinak, XIII. századinak tartják az épületet, melyet számos biztosan keltezett analógia is alátámasztani látszik. A kápolna első említése 1662-es, amikor valószínűleg az egy évvel korábban a környéket végigpusztító török-tatár büntetőhadak okozta károkat hozták helyre.





















A délutáni órákban a szomszédos településre, a székelykapuiról híres Máréfalvára látogatunk.
Hargita megye egyik leghosszabb szalagtelkes faluja, 4 km hosszúságon nyújtózkodik a Fenyéd-patak szűk völgyében, a Cekend-tető lábánál.
A falu jellegzetessége a díszes székelykapu, melyből 95 áll a faluban a főutcán. Római katolikus temploma 1763 és 1772 között épült. A Cekend-tetővel szembeni kiszögelő hegyfokon állt Máré vára, melynek csekély maradványai vannak. 1992-ben 2017 lakosából 2014 magyar, 2 román volt.
A falu nevét először egy 1566-ban kelt oklevél említi, a II. János hadában híven szolgáló udvarhely széki főemberek és lófők névsorában. Noha az első írásos emlék viszonylag késői, a hajdani Máré várának régészeti leletei valamint a Kőlik nevű védbarlang bizonyság arra, hogy sokkal korábban élt itt őshonos lakosság. Az oklevelek adatai szerint Máréfalva a 16. század második felében, a 17. század elején Udvarhely szék jelentős települései közé tartozott. 1567-ben készült portajegyzékben 19 kapuval szerepelt, 1602-ben 26 családfőt jegyeztek, 1614-. évi székely lustra 47 családfő nevét tartalmazza. Ebben az időben az udvarhely széki falu jellegű települések közt az átlagosnál népesebb falunak számított.
























A település átlagos tengerszint feletti magassága 550 m. A falu határának legmagasabban fekvő pontjai 800 m fölé emelkednek. E határ formálta az itt élő embereket, és fordítva az ember a saját hasznára alakította a falu határát. E szigorú tájba született emberi közösségben mindig élt a lelki és szellemi táplálék, a szép iránti vágy.
Római katolikus plébániája régi. Erre utal az udvarhelyi főesperesség egy 1630-ban kelt jelentése: Máréfalva habet licentiatum Petru Deák /licentiatus = házas pap/. Egy más egyházi dokumentáció szerint 1645-ben már saját temploma volt, melyet Rákóczi György alatt alapították, amint azt a régi szentegyház tornyának kövére vésett neve bizonyítja. Ez" a nem annyira templom, mint kápolna" Botos dűlőben állt. A ma is álló temploma 1772-ben épült, 1783-ban Szent Imre tiszteletére szentelték fel. Mai állapotát az 1908. évi bővítés során nyerte. Egyházi anyakönyvelése 1721-ben indult Általánosan elfogadott elv, hogy a legtöbb falusi iskola egyidős a plébániával, Máréfalván csak 1721-ből való az első írásos bizonyíték "a Máréfalvi Mesternek rendeltetett szénarétekről és szántóföldekről" szóló inventárium. 1723-ban a falusi iskola tanítója volt "Nemes Máréfalvi István Deák Uram". A hajdani római katolikus, felekezeti "iskolaház" épületét 1882-ben emelte a falu közössége. 2000-ben a helyi önkormányzat elvégezte az épület főjavítását. Az iskola főépülete állami iskolaként épült 1937-ben. 1996-ban Nyirő József, a nagy székely író nevét vette fel az iskola.
Az I. és II. világháborúban összesen 95 hősi halott vesztette életét. Emlékhellyé minősült a kert, ahol az emlékmű áll. 1997. november 9-én, a falu búcsú ünnepén leplezték le a hatalmas, faragatlan kőtömbből és melléje simuló kőkeresztből álló emlékművet.

























Az 1960-as években elkezdődött a kultúrház építése, l976-ban adták át használatba a művelődés hajlékát, ez új lendületet adott a 100 éves múltra visszatekintő műkedvelő színjátszásnak.
Az itt álló legrégebbi, 1858-ból származó faragott-festett székelykaput, a papi lak kapuját felújították, kitették rá a műemlék táblát. Felavatták a két világháborúban elesett máréfalviak emlékművét. Parkot alakítottak ki a kultúrház mellett a millecentenárium tiszteletére, 11 fenyőcsemetét ültettek, ide állították a jövendő kapumúzeum első darabját, egy 1882-ből származó kaput. Végül 2000 tavaszán, a kultúrház mellé, az óvoda épülete elé egy új kapu került. Ezt régi motívumok felhasználásával, Kovács Piroska irányításával, a Polgármesteri Hivatal anyagi támogatásával fiatal faragók faragták-festették. Kovács Piroska máréfalvi nyugalmazott tanárnak, néprajzkutatónak Europa Nostra-díjat adományoztak az örökségvédelem területén végzett elkötelezett szolgálatáért.
Kovács Piroska életművének üzenete: tovább él a kapuállító hagyomány Máréfalván. A székelykapu, mint a falu meghatározó szimbóluma ekkor került először-új jelentéssel a nyilvánosság elé. Központot kellett építeni, amely arca a falunak; központot, mely különbözővé teszi a hasonló falvak sorától; központot, ahol megállhatnak a turista buszok; központot, amelyben kiemelt helye van egy emblematikus tárgynak, a székelykapunak központot, ahonnan a falu jövőjébe látni.
























A székelykapuk és Máréfalva neve szorosan összeforrt és ismertté vált az elmúlt évtizedekben. Ez az a falu, ahol a hagyományőrzés mintájaként a faluban több mint 200 székelykapu védelméről, a kapufaragás mesterségének továbbéléséről is gondoskodnak. Kovács Piroska néprajzos jóvoltából kiadványok sora mutatja be a székelykapukat. A Tájház kapufaragó műhelyében idelátogató vendégeink is kipróbálhatják a "kapuírást" helybéli kapufaragó mester segítségével.
A vendégek ellátását a hagyományos gazdálkodásmód terményei biztosítják. A helyi ízeket a kemencében sült házi kenyér, tejföles lepény, tárkonyos leves, töltött káposzta, lecsi-pecsi, vadonnőtt gyógyfűvek teái és más inyencségek hordozzák. Az ügyeskezű asszonyok télen abroszokat, terítőket, szőnyegeket vagy székelyruhához való anyagot szőnek.
























Itt és most essék szó a székelykapu precíz fogalom meghatározásáról: nagy fedeles, kötött, többnyire díszített kapuépítmény. Viszont nem csak Székelyföldön találkozhatunk ilyen kapuépítményekkel. Csupán azért maradt fönt ezen a néven, mert Székelyföldön található a legtöbb belőlük, itt találhatóak a legdíszesebb példányok, és még mindig él a kapuállítás hagyománya. Az építmény fő jellemzője az, hogy gyakorlati rendeltetése van, szerkezeti felépítésének állandó jegyei vannak. Ezek a következők: kétosztatú, gyalogos és fogatos bejárója van, ahol a gyalogos bejáró mindig a ház felőli oldalra tevődik, a három kapulábat a szemöldökgerenda köti össze, a szerkezetet pedig a hónaljkötések merevítik. Tehát kötött szerkezet, ezért kötött kapu a neve. Galambbúgos, vagy anélküli fedélszerkezete van, csipkézett zsindellyel fedve. Kapuszárnyai deszkázottak, vagy alul deszkás, felül pedig lécezett.
Az udvarhelyszéki kapuk gazdagabb díszítésűek, mint a háromszéki, vagy csíki kapuk, ez a jegye különbözteti meg tőlük. Ezen belül még lehet oszlopos díszítésű, domború indás díszítésű és vésett virágdíszű kapu.
A legegyszerűbb kaputípus az a díszítés nélküli kötött kapu. Ennek a művészi értékét az ácsmunka adja. Szerkezetében teljesen olyan, mint a faragott székelykapu, csupán a kapu felülete nincsen mintákkal borítva. A kaputükör simán be van rakva, vagy éppen rácsozott. Hiányzik a galambdúc is. A kapura csupán az építtető nevét, és az évszámot írják föl. Ezt minden fúrni-faragni tudó gazda elkészítette saját magának. A hónaljkötésekre itt is felkerül egy nagyon egyszerű naprózsa.
A faluban a kapuk egy másik változatát képezik a részben faragott székelykapuk. Ezek szerkezeti felépítése azonos az előzővel, és felülete vésett virágdíszű mintákkal van ellátva, amit ki is festenek. Ezek egyszerűségükben is mestermunkáknak tekinthetőek.
A leggyakoriabbak a domború indás díszítésű faragott kapuk. A székelykapuk legdíszesebb és legszínesebb változatai Székelyudvarhely és Szentegyháza közti településeken találhatóak. A faluban cifra kapunak, írott kapunak vagy mintázott kapunak is mondják.







4 nap.

Haza utunkat megszakítjuk Marosvásárhelyen, helyi idegenvezető kíséretében megnézzük a várost.

A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi "szabad királyi, kerített város" Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a 12. század végén vagy a 13. század elején jött létre. A 1323-ból származó első írásos említése, a település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal, mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével.
A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak, 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte.
A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.

Bernády György (1864 - 1938) gyógyszerész, jogász, politikus, illetve Marosvásárhely polgármestere 1902-1912 és 1926-1929 között. Nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata. Az ő polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota és Kultúrpalota. A polgármester hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt, ekkor jött létre a csatorna hálózat, közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep. Az ő polgármestersége alatt került aszfaltozásra, illetve kövezésre a legfontosabb utak, de számos új utcát is hoztak létre. Rendkívül fontos szerepet vállalt a település oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában, illetve fejlesztésében. A 74 évesen elhunyt polgármester a református temetőben nyugszik.












A Kultúrpalota Marosvásárhely főterén álló meghatározó épület, amely 1911 és 1913 között épült. Az épületet a Bernády György polgármester által felkért budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A Kultúrpalota a magyaros szecesszió Lechner Ödön által elindított építészeti mozgalom egyik jelentős példája. Az épület gazdag szobor- és mozaikdísze ellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay-gyár készített.
A harmadik emeleti szinten, a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár "Hódolat Hungáriának" című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A mozaik két oldalán sisakos (Frany von Tuck és Gustav Klimt) Pallasz Athéné áll. A bal oldali angyal kezében Marosvásárhely címerét és a jobb oldali meg Mátyás király címerét tartja.
A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, nemzeti panteonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített íves ablakok mellvédjén magyar írok arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond...). A második emeleti ablakok mellvédjében kőből faragott portrék vannak, melyek a magyar irodalom, tudomány és művészet nagyjait örökítik meg (köztük: Teleki Sámuelt, Bolyai Farkast, Bolyai Jánost, Mentovich Ferencet). A négyeskapu felett lévő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.


A marosvásárhelyi Közigazgatási Palota (Maros Megyei Főispánság) épületét Bernády György polgármester kérésére építették 1905-1907 között. Eredetileg városházaként (polgármesteri hivatalként) funkcionált. Gyakran csak Cifra Palotának hívták, mivel az akkori kisvárosban szokatlan volt az ilyen impozáns épület.
A szomszédos Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet, Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üvegeket tettek. 2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amelyet a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogat. A restaurálás után remélhetőleg visszakerülnek majd az eredeti helyükbe.
Az épület északkeleti részén van a 60 méter magas torony, amely a város majdnem minden pontjáról látható. Óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette. A második világháború után a toronysisak árbócára vörös csillag került, de 1982-ben visszahelyezték az eredeti rajzok alapján készült villámhárítót.
A Közigazgatási Palotában jelenleg a Maros Megyei Prefektúra és a Megyei Tanács működik.


A marosvásárhelyi gótikus Református Vártemplom a Bernády György-tér közelében álló középkori vár területén található. Nagytemplomnak is hívták 19. század környékén. A templomot a 14. században a ferencesek építették. A szentélyt 1400 őszén szentelték fel, de a teljes templom csak 1490-ben lett kész. 1571. január 6-án itt erősítette meg János Zsigmond a tordai országgyűlésen meghirdetett vallásszabadságot. 1707. április 8-án itt választották fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
A marosvásárhelyi barátok temploma egy 18. században épült ferences kolostor szerves része volt. Az egyszerű, barokk díszítésű templom a román szocializmus rombolásának szimbólumává vált a városhoz nem messze lévő bözödújfalui templomhoz hasonlóan. A Nemzeti Színház építésekor, 1971-ben bontották le a kolostort a templommal és a benne lévő iskolával együtt. Az egyházi méltóságoknak csak hosszú tárgyalások során sikerült megmenteni a tornyot kegyeleti okokra hivatkozva, mivel a toronyból indul a kriptába vezető alagsor.










A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 1601-1602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804 májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az intézet felvirágzása. Bolyai az oktatás korszerűsítését szorgalmazta. Az ismert matematikus fia, Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezte fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette Bolyai Farkas nevét. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium működik.











Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 1929-30-ban alakítottak a mostani késő szecessziós stílusra. A templomtól nem messze található a Teleki-Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére, ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg.















Érkezés haza a késő esti órákban.


Utazás: Luxus autóbusszal.
Szállás: 2, vagy 3 ágyas szobákban.
Ellátás: félpanzió, szilveszterkor vacsora, élőzene, éjfél után hidegtál, (1 üveg pezsgő + 1 üveg bor + 2 dl. pálinka)/két fő, kávé és ásványvíz térítésmentes.
Szolgáltatás: Idegenvezetés, utas kisérés.
Részvételi díj: min. 42 fő esetén 57.350.- Ft/fő, min 35 főnél 62.350.- Ft/fő

Előleg: jelentkezéskor 10.000.- Ft/ fő,
Indulás helye és ideje: Zalaegerszeg, Kovács K. tér autóbusz megálló, 2017. dec. 29. 22:00 óra
Csatlakozási lehetőség: Keszthely, Budapest Körgyűrű Anna hegyi Pihenő
Az utazásra várjuk Baráti társaságok jelentkezését!


Az utolsó sorban lévő "részletek" feliratra kattintva, az úttal kapcsolatos képeket láthatsz.



VELENCEI KARNEVÁL 2018. január 27.
Egy napos külföldi utak











Utazz velünk és éld át - akár saját jelmezedbe öltözve - a Velencei Karnevál magával ragadó hangulatát!

2018. január 27.


- Murano a velencei üvegművesség fellegvára - Velence városnézés - Karnevál nyitó programja, jelmezes felvonulás, majd utcabál -



Elutazás 01:00-órakor Zalaegerszegről. Folyamatos utazás Szlovénián keresztül rövid pihenőkkel a Velencei Lido-ig, majd hajóval indulunk Murano szigetére.



Murano öt szigetre épült és körülbelül a közepén vágja ketté a "Canal Grande". A közigazgatásilag Velencéhez tartozó szigetnek jelenleg 5600 lakosa van.
Lakói halászatból és sótermelésből éltek.

A velencei lagúnában és a környező szárazföldön az üveggyártás hagyományai egészen a római időkig nyúlnak vissza. A különböző krónikákban a 10. századtól kezdve folyamatosan említik a környék üvegiparát. Az üvegművesek tevékenységére vonatkozó első írott szabályok a 12. századból maradtak fenn. Konstantinápoly eleste (1204) után Velence a Mediterráneumban egyeduralkodóvá vált a különféle luxuscikkek, így a kitűnő minőségű üvegáruk exportja terén.























Az üvegművesek első - a városvezetés által történt - szabályzása, a híres Capitulare de Fiolaris 1271-ben kelt. A szabályozás a kemencék tulajdonosaitól kezdve a tanoncokig mindenkire kiterjedt, akinek csak valami köze volt az üvegiparhoz. A szabálykönyvet rendszeresen aktualizálták, utolsó változata 1776-ban készült.
A sziget igazi fellendülése 1291-ben kezdődött, amikor a Velencéből tűzveszélyességük miatt kitiltották az üvegfúvó műhelyeket, és azok Muranóra költöztek.























A 16. században már 37 üveggyár volt a szigeteken, ahol akkoriban 30 000 fő lakott. Az üveg Murano kevés exportcikkének egyike volt, ezért az üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például nemes kisasszonyokat vehettek feleségül. Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak el a Velencei Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés fenyegette. A 14. században elkezdődött az üvegtermékek exportja, a sziget eleinte tükreinek és üveggyöngyeinek köszönhetően vált világhírűvé. Később a csillárok váltak a sziget leghíresebb termékévé. A szigeten találták fel az ún. aventurin üveget (sötétzöld üveg, benne aranycseppekkel). Egy ideig Murano volt Európa legjelentősebb üvegtermelője. Az üveggyártás a 18. századtól kezdve hanyatlásnak indult, de még ma is ez jelenti a sziget legfontosabb iparágát.
Az 1850-es években kezdődött a muranói üvegipar új felvirágzása. Velencében mindenütt megtalálható, régi üvegmozaikok pótlására üvegcsempéket kezdett gyártani. Az ötlet önmagában is sikeresnek bizonyult.
Az 1860 és 1960 közti száz évben a muranói cégek a dekoratív üveg dísztárgyak készítésével tettek szert ismét világhírre. A sziget főutcáját modern köztéri üvegszobor díszíti. Napjaink üvegfúvó mesterei a turisták szeme láttára dolgoznak. Meglátogatunk egy manufaktúrát, így első kézből láthatjuk az üvegkompozíciók létrejöttét. Érdekes megfigyelni, hogy a mesteri kezek egyetlen mozdulata milyen változást eredményez az izzó üvegen és ha megtetszik valamelyik portéka, lehetőség van vásárlásra.























Basilica Santa Maria e Donato Murano legjelentősebb temploma, a sziget legfontosabb műemléke, a velencei-bizánci építészet - lagúnában fennmaradt - egyik legszebb példája. A 7. századi alapot a 12. században újjáépítették, amikor Szt. Donát hamvait Kefalónia görög szigetről Muranóba hozták. A tégla és terrakotta templom külső részének ékessége a Canale San Donatóra néző oszlopsor. Márvány mozaikpadlója 1141-ből származik. A legkiemelkedőbb művészi alkotás a 12. századi, arany hátterű, Szűz Máriát ábrázoló mozaik az apszis fölött. Az első oltár felett látható egy Szent Donátot ábrázoló, Paolo Venezianónak tulajdonított, 1310-ben készült fa dombormű. A harangtorony a templomtól függetlenül áll.

San Pietro Martire templom: A dominikánusok kolostortemploma 1437-ben épült, majd egy tűzvészt követően 1511-re újjáépítették. Jelenleg protestáns plébániatemplomként működik. A templombelsőt többek közt Veronese, Giovanni Bellini, Bartolomeo Letterini, valamint Domenico és Jacopo Tintoretto festményei díszítik.

Museo del Vetro (Üvegmúzeum): A világ legnagyobb, mintegy 4000 darabból álló velencei üveggyűjteménye az egykori püspöki palotában, a 17. századi Palazzo Giustinianban berendezett Üvegmúzeumban található. A város tulajdonában álló múzeum 1861 óta mutatja be az üveggyártás történetét. A legértékesebb kiállítási tárgy a kék üvegből készült menyegzői kehely, amelyet a 15. század végén Angelo Barovier zománc portrékkal és szerelmi jelenetekkel díszített.
A Világítótorony 35 m magas, fehér isztriai mészkőből 1912-ben épült. A henger alakú torony tetején 37 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a fényforrás.
Campo Santo Stefano: a tér nevezetessége a 19. századi óratorony, amely egy 12. századi templom harangtornyának alapjaira épült.






A velencei karnevál 2018 -ban is régi pompájában tündököl. Hagyománya ősi alapokon nyugszik és minden évben több ezer embert csábít a csillogás, a fantasztikus ruhaköltemények és álarcok sora. A karnevál napjainkra igazi idegenforgalmi látványosságnak számít, évről évre egyre többen keresik fel a Világörökségek sorába is felvett várost.
Az évszázados hagyományokhoz híven a karnevált a Szent Márk téren szabad ég alatt rendezték. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. A karnevált a legfőbb méltóság - a dózse - nyitja meg, aki vendégeivel a logetta erkélyről fogadja a velencei nép hódolatát. Megszólalnak a harsonák és az eget hirtelen színes léggömbök százai lepik el, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A karnevál utolsó napján az ünneplők elbúcsúznak a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált.
A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől.
Az Adriai Köztársaság idejében minden tilalmat feloldottak a karneváli időszak idejére és az utcákat, tereket az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába. A szalonokból, kávéházakból a hangos és féktelen mulatozás zaja szűrődött ki. Kötelező volt az álarc viselése, amelyet már akkor is papírmaséból készítettek és díszesen festettek, dekoráltak. Az álarcot azonban nemcsak szórakozásra használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetőséget nyújtott a fegyverviselésre, anélkül hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost. De alkalmas volt a maszk a polgárok számára a hitelezők előli rejtőzésre is, ezért a kaszinók nem engedélyezték játékosaik számára viselését.

A legrégebbi törvény, mely Velencében az álarc használatát szabályozta - tiltja számukra a "tojásjáték gyakorlását" -, 1268-ban született. A törvényt a nagy hatalmú és rettegett velencei tanács, a Serenissima hozta.
A legfurcsább rendelet, melyet a város főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ez megtiltotta a férfiaknak, hogy apácazárdába belépjenek, és nőnek álcázzák magukat.
Igen jelentős egy másik 1502-es rendelet, mely a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. Nem engedélyezett az álarc és fegyver együttes viselése, a jelmezesek nem látogathatják a templomokat, sőt időszakonként betiltották a felvonulásokat is.
Az egyetlen maszk, aminek a hordását majdnem egész évben engedélyezték, a bauta volt. Ez egy fél-álarc, ami kényelmes is, hiszen a maszk levétele nélkül bárki ehetett-ihatott kedvére.

A Karneváli programok szüneteiben idegenvezetőnk segítségével ismerkedünk a város nevezetességeivel. Olaszország szebbnél szebb városai közül is kiemelkedik Velence különleges hangulatával, lagúnáival és palotáival. Látnivalói közül elsődleges a város főtere, a Szent Márk tér. Leghíresebb nevezetességei: Doge palota a Sóhajok hídjával, Szent Márk-székesegyház, Óratorony, Campanile.

Majd szabad program keretében elvegyülhetünk az utcabálban , hallgathatjuk a zenekarok produkcióit, átadhatjuk magunkat a karneváli hangulatnak. Az esti órákban (18.00-19.00 között) találkozunk a velencei kikötőben, ahonnan visszahajózunk a Lido-ra, majd autóbusszal indulunk Zalaegerszegre. Az éjszakai órákban érkezünk haza.


Utazás:
autóbusszal.
Szolgáltatás: idegenvezetés.
Részvételi díj: 13.500.- Ft/fő / minimum 38 fő /

Előfoglalási kedvezmény 2017. december 15-ig 1.000.- Ft/fő


Részvételidíj tartalmazza: utazást, idegenvezetést az utazás teljes időtartamára, .
Nem tartalmazza a hajójegy árát és a BBP biztosítást.
Hajójegy kb 24 Euró, amely tartalmazza a Muránoba és Velencébe hajózás költségeit egész napra.
BBP Biztosítás 660.- Ft/nap/fő.
Indulás:2018. január 27-én Zalaegerszeg, Kovács Károly tér 01:00 óra, várható hazaérkezés 2018. január 28-án 02-03 óra.

Csatlakozási lehetőség: Gellénháza, Petrikeresztúr, Nova, Lenti.



Mohácsi Busójárás - téltemetés........2018. február 11.
Egy napos belföldi utak













Busójárás, téltemetés Mohácson .......2018. február 11.


A mohácsi csatában elesett II. Lajos király emlékműve a Csele-pataknál - Étkezés lehetősége a Busó udvar étteremben (Mohács a halászlé városa.) - A Majsi Szerb Templomot a török elől menekülő szerbek építették, tradicionális ortodox stílusban. Helyi idegenvezetéssel nézzük meg - Mohács Fő tere a nemzeti összefogás jelképe: Fogadalmi templom és a "A három leány" szoborcsoport - Busók átkelése a Dunán - Busók felvonulása, jókívánságok, varázslatok - Utcabál, vidám téltemetés, máglya a Fő téren





















A helyszín már önmagában is az élő történelem, hiszen a 900 éves Mohács aligha cseng ismeretlenül bárkinek. A Mohácsi Történelmi Emlékhelyet az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata emlékére alakították ki az esemény 450 éves évfordulóján. Szokatlan dolog egy vesztett csata helyén emlékparkot létesíteni, ám ez a tragédia jelképi értékűvé vált, s az egyik legmaradandóbb nyomot hagyta történelmi emlékezetünkben. Idő híján az emlékhelyet nem ejtjük útba, azonban a gondolatról, a nemzeti összefogás gondolatáról - melynek hirdetését Mohács felvállalta - mindenképpen szóljon itt egy mondat. Erre hívja fel a figyelmet a város Fő terén álló Fogadalmi templom, valamint az ugyancsak a Főtéren álló "A három leány" szoborcsoport és természetesen a Történelmi Emlékhely.
A várostól mintegy 20 km-re nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata.

Mohácsi programunkat kezdjük aCsele patak partjára indulunk. Annak a helynek a közelében áll az emlékmű, ahol II. Lajos, az ifjú magyar király halálát lelte a patakba. 1526 tavaszán, amikor a török hadak megindultak, sebtében kellett a magyar sereget felállítani. II. Lajos mindössze 20 évesen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor felvállalta a csatát Mohácsnál a török túlerővel szemben. Menekülés közben a Csele patakba lelte halálát. Holttestét Szapolyai János megkerestette, Székesfehérvárra vitette és a királyi kápolnában temettette el.
























A Fő tér legmeghatározóbb épületét, a Fogadalmi templomot sajnos csak kívülről tudjuk megnézni. Alapkövét 1926-ban helyezte el Zichy Gyula kalocsai érsek, a mohácsi csata 400. évfordulójának emlékére. A bizánci stílusú templomot Árkay Bertalan budapesti műépítész tervezte. Az épület alapjába 3000 magyar község, 52 város és 25 megyeháza udvarából való egy kilogramm emlékföldet helyeztek el. A kupola 30 méter magas és 20 méter a szélessége. 1940. augusztus 29-én szentelte fel Virág Ferenc pécsi püspök. A templom védőszentje a Magyarok Nagyasszonya.

A török veszedelem elől hazánkban védelmet kereső szerbek 1732-ben építettékortodox templomukat, melynek 48 méter magas, karcsú tornya emelkedik a város fölé. Berendezése a tradicionális ortodox templomrendet őrzi. Anyagát tekintve fából készült. A mohácsi kistérség egyházművészeti különlegessége a Majsi Szerb templom .
Belsejében a szentélyt elválasztó szentképfal (ikonosztáz) kivételes látványt nyújt. Csóka Mór magyar festő munkája Uros Prédity szerb festő óbecsei ikonosztázainak mintájára készült. A falfestmények a XVIII. századból valók, Buday Béla pécsi mester keze nyomát őrzik.
A majsi szerb templom - akárcsak az országszerte megtalálható ortodox templomok túlnyomó része - barokk stílusú. A kőtornyon szokatlanul magas toronysapka díszlik. Pontosabban arányaiban nagy, hiszen maga a kőtorony 16 méter magas, rajta pedig 12 méteres a sisak. A szerkezet kialakításának módja jelen ismereteink szerint az országban páratlan. A torony tetején lévő kereszt mintegy 2,5 méter magas. A templom teljes belső falfelületét képek díszítik, melyeknek jelentős hányada közvetlenül az építés után, más része pedig a XIX. században került megfestésre. Ismereteink szerint a copfstílusú belső bútorzat eredeti, azon az esetleges javításokon kívül egyéb változtatásokat nem hajtottak végre.



Visszatérve a belvárosba fakultatív programként ebédet - halászlé túróscsuszával (vagy szabadon választott) - ajánlunk, stílszerűen a "Busó udvar" étteremben. Étkezést követően útban a Duna part felé áthaladunk a Fő téren, ahol a már említett "nemzeti összefogás" gondolat emlékeit láthatjuk művészi megfogalmazásban.


"A három leány" szoborcsoport 1932. augusztus 28-án avatták föl , amelyet Martinelli Jenő (1886-1954) szobrászművész tervezett, a szerb megszállás alóli felszabadulás emlékére. A magyar, a sváb és a sokác népviseletbe öltözött lányok szoborcsoportja a város három meghatározó nemzetiségének barátságát - összefogását szimbolizálja. (Egy sokác és egy sváb leány szoboralakja támasztja a magyar középcímert.) A szoborcsoport a Széchenyi tér keleti oldalán, a városháza előtt áll. Az emlékmű nyugati oldalán Lessingtől (Gotthold Ephraim Lessing 1729-1781. német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője, a vallási tolerancia hirdetője.) egy idézet olvasható:
"Nyújtsatok itt kezet egymásnak, jöjjetek! Hadd tartsa meg mindnyája az ő szokását, hadd vélje anyját szebbnek mindenkinél, hadd járjon azután a nyelvetek ezerfelé. A szívnek csakis egy nyelve van közöttünk."


























Megnézzük a busójárást, avagy ahogy a farsang zajlik Mohácson. Évről-évre ünneplő tízezrek tanítják móresre a telet és a havat.
Mi is a busójárás?

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.






















Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának - mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról - aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és "bao-bao!"-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.























Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A mai busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét.
A "Busó járás" népszokást az UNESCO 2009. szeptember 28. és október 2. között tartott kormányközi bizottsági ülésén felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.






















Most már az elkövetkező történéseket a fentiek szerint megismerve, kezdjük a programot a Dunán átkelő busó csoportok fotózásával. Látványban nem lesz hiány. A főtéren - már a délelőtti óráktól kezdve - ének és tánccsoportok, előadóművészek produkcióit láthatjuk. A várható programok rendjét idegenvezetőnk már jó előre ismerteti, így nem maradunk le a látnivalókról. Átadhatjuk magunkat a farsang hangulatának. A Fő utca standjain kapható minden ami szemnek szájnak megtetszik. Máglyagyújtás mindig látványosságnak számít, ne maradjunk le róla.
Esti máglyagyújtás után indulunk haza.

























Utazás: autóbusszal.
Szolgáltatás: utas kísérés.
Részvételi díj: 6.900.- Ft/fő. Előfoglalási kedvezmény 700 Ft/fő 2018.01.15-ig., vagy 7 fő együttes foglalásánál a 7. fő ingyenes.
Délben a Busóudvar Étteremben étkezési lehetőség, az előleg befizetésekor három menüből lehet választani.
Várható belépő: 400.- Ft,
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács Károly tét 5:00 óra
Vissza indulás Mohácsról: 18:30 óra
Várható hazaérkezés: Késő esti órákban.
Csatlakozási lehetőség: Bak, Pacsa, Zalaapáti, Sármellék, Keszthely.
Kattints a részletekre, ott több fotót találsz a programról. Megerősítenek a döntésben!





Karnevál Rijekában 2017. február 26.












Unod már a szürkeséget? Várod a tavaszt?
Ahol ilyen sokan és felfokozott hangulatban akarják a tavasz eljövetelét, ott a télnek már nincs sok esélye.

Gyere velünk Rijekába téltemetésre!


Rijekai városnézés - Karnevál.....2018. február 11.

Fiume vagy Rijeka neve olaszul és horvátul is folyót (recsina) jelent. A Kvarner-öbölben fekvő település Horvátország harmadik legnagyobb városa Zágráb és Split után.
A magyarok szempontjából azért is fontos ez a város, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Továbbá kisebb megszakításokkal 1776-1918 között a környező településekkel együtt a Magyar tengermelléket alkotta, mely a Szent Korona tagja így a Magyar Királyság része volt. A város fénykorát a Monarchia idején élte. Ma Horvátország legnagyobb kikötője, tengerparti kapuja.
Megérkezést követően sétás városnézést ajánlunk idegenvezetővel. Városnéző sétánkat az óvárosban fejezzük be, ahol rövidesen kezdetét veszi a karneváli parádé.

Rijeka Horvátország karneváli fővárosává nőtte ki magát. Ezeken a napokon a város kapui kizárnak minden komolyságot, s csak a vidámság és gondtalan mulatozás előtt nyílnak ki.
A közel egy hónapos karneváli ünnepségsorozat fénypontja és egyben záró rendezvénye a Nemzetközi Karneváli Parádé. Erre az eseményre invitáljuk kedves utasainkat. A több mint 10.000 felvonuló a világ számos országából érkezik, a jelmezek rendkívül változatosak: történelmi, mitológiai, humoros és mai modern témákat is feldolgoznak, illetve számos népművészeti elemmel is találkozhatunk.
17 órakor indulunk haza. A késő esti órákban érkezünk vissza Zalaegerszegre.

Utazás: autóbusszal.
Szolgáltatás: idegenvezetés, utas kísérés
Részvételi díj: 10.950.- Ft/fő , előfoglalási kedvezmény 950.- Ft/fő 2018. jan. 15-ig., vagy hét fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes.
Várható belépő: nem lesz.
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács Károly tér 04 óra.
Csatlakozási lehetőség: Sárhida, Bak, Hahót, Zalaszentbalázs, Nagykanizsa, Letenye.
Téli túra a Plitvicei tavaknál. 2018. január 21.
Egy napos külföldi utak










Téli túra a Plitvicei tavaknál.

2018. január 21......(tartalék nap: február 17.)




Gyere velünk télen is Horvátország legszebb nemzeti parkjába, hogy felejthetetlen fehér köntösben lásd és érezd a természet nagyszerűségét és változatosságát. Mesés türkizkék színű tavak, gyönyörű befagyott vízesések, sűrű havas erdők, magas hegyek, barlangok, sziklafalak világa ez a vidék. Ezt látni kell!

A délelőtti órákban érkezünk a Plitivicei Nemzeti Parkhoz. A bejáratnál mosdók, kávézó és étterem biztosítja a felfrissülést a belépés előtt.

Időjárástól függően közlekedik a hajó a Kozjak-tó vízén. Ezért ennek függvényében alakítjuk ki túránkat, mely kb. 8-10 km hosszú lesz.

A Plitvicei-tavakat alkotó 16 tavat vízesések kötik össze. A tavak körül gyalogutakat alakítottak ki, néhol keskeny pallók vezetnek át a vízen. Ezek nagy részét be fogjuk járni, vissza a bejárthoz pedig busszal fogunk jutni.
A hajót és a buszt szabadon használhatjuk, a belépőjegyünkben benne van az ára.


A nyári köntösében már sokak által ismert Plitvicei-tavakat ezúttal téli ruhájában csodáljuk meg. Új arcát mutatja meg számunkra a nemzeti park: a behavazott pallókon sétálva járjuk körbe a vízesések ámulatba ejtő jégvilágát.
Megérkezünk a Piltvicei Nemzeti Park bejáratához. A nyári kirándulásokhoz hasonlóan, elsőként az egyik legnagyobb vízesés felé tartunk, ahol egy-két méter után lélegzetelállító kép tárul elénk. A befagyott alsó tavakra pillanthatunk, majd leereszkedve a magas vízesés fagyott jégoszlopainak csillogását csodálhatjuk meg. Ezután a folyásiránnyal szemben felfelé sétálunk az általában behavazott fapallókon. Több kisebb vízesést érintve jutunk el pihenőhelyünkhöz. Innen hosszabb erdei ösvényeken túrázunk a felső régióban lévő tavak mentén, újabb, a téli pompájukban tündöklő vízeséseket találva. Egy erdészeti úton térünk vissza a buszunkhoz.


Bármilyen évszakot is válasszunk a kiránduláshoz, mindenképpen különleges élményben lesz részünk. Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, míg ősszel az ezerszínű természet tárul elénk.

Aki télen szánja rá magát a Plitvicei-tavak megismerésére, igazán egyedi látványra számíthat, hiszen jég borít mindent, csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A tórendszer két részből áll, a felső és alsó csoportból. A dolomitvölgyben fekvő felső tavakat tartják a legszebbnek, míg az alsó tavak kisebbek, vizük sekélyebb. A legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval tudunk kelni. A három kilométer hosszú erdős partok által határolt tó az alsó és felső tavakat köti össze. Sokan a legszebb tónak tartják a Galovac-tavat lépcsős vízeséseivel.






A parkot több bejáraton át közelíthetjük meg. A belépőjegyet gondosan meg kell őrizni, hiszen ezzel szállhatunk fel az autóbuszra, illetve a hajóra. A jegyek eltérő színűek, a park területén sétálva ezt a színt kell követnünk. Attól függően, hogy melyik bejáraton át lépünk be a parkba, először hajóval vagy busszal indulunk kirándulni, s a séta végén másik közlekedési eszköz visz vissza bennünket a kijárathoz.A túra átlagos erőnléttel könnyen teljesíthető. Menetidő: 4-5 óra.

A park 16 órakor zár. A hazaúton nem tartunk hosszabb szünetet, így javasoljuk, hogy mindenki gondoskodjon az útra ételről, mert a rövid pihenőkön nem biztos, hogy lesz lehetőség beszerezni.

A késő esti órákban érkezünk vissza Zalaegerszegre.


Több fajta kedvezménnyel kínáljuk útunkat!
December 15-ig, 3.000.-Ft/fő előleg befizetésével, 900.-Ft/fő előfoglalási kedvezményben részesülsz, vagy
hét fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes.







Utazás: autóbusszal.
Szolgáltatás: idegenvezetés, utas kísérés.
Részvételi díj: 10.900.-Ft/fő /min. létszám 38fő /,

Előfoglalási kedvezmény: 2017. dec. 15-ig 900.- Ft/fő, vagy hét fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes.

Belépők: kb. 55 kuna a felnőtt, 35 kuna a gyermek.
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács Károly tér 05:00 óra
Várható visszaérkezés: 22 óra.
Csatlakozási lehetőség: Bak, Söjtör, Pusztaszentlászló, Borsfa,Letenye









Bevásárlás Szabadka nagy-piacán és séta a belvárosban! 2018. március 11.
Egy napos külföldi utak












Bevásárlás Szabadka nagy-piacán és séta a belvárosban!
2018. március 11.



Közeleg a tavasz! Gyere velünk és vásárolj be,- akár a húsvéti ünnepekre - kedvező áron Szabadkán!!
Indulás 01 órakor Zalaegerszegről. Folyamatos utazást követően érkezünk a híres szabadkai piacra, melyet méltó módon neveznek a Délvidék "Sztambuljának", mely a bazár, bolhapiac és nagykereskedések egyfajta ötvözete. Az árak és a hatalmas kínálat az elmúlt évtizedekben kuriózummá tette a határon innen és túl egyaránt.
Amennyiben a tavaszi, nyári ruhatárad kívánod felpezsdíteni, hatalmas kínálat vár!
A piacon mindent lehet kapni az "alsóneműtől a dísztárcsáig"... Sajtot, hústerméket, édességet, háztartási cikkeket, kozmetikumokat, felső- és sportruházatot, lábbeliket... stb. A minőség tekintetében a szerényebbtől az extra minőségig minden fellelhető. A szerb, török és kínai árusok vannak a legtöbben, de bosnyákok, horvátok, bunyevácok, albánok is kereskednek itt.
Az egykori jugoszláv egységbe tömörített nációk békésen megférnek egymás mellett. Majd mindenki tud magyarul, de a nemzetközi "kézzel-lábbal technika" is gyakori eleme a piaci alkudozásnak.

A fedett nagycsarnokok között a bolhapiac éli világát, ahol nincs lehetetlen kérés. Ha nincs valami, kis idő és lesz - kicsit kiabálnak, vitatkoznak és valahonnan előkerül a kért ruhanemű, alkatrész vagy eszköz. Mindeközben az emberek kedélyesen beszélgetnek, esznek-isznak, alkudoznak. A bazár mellett mindenütt grillbárok sütik a Balkánra jellemző húsokat, a csevapot, a pljeszkavicát. A finom ételekért pár száz forintot kérnek és bőséges adagokban kínálják. A szerb különlegességek mellett az albán pékség illata csigázza a piac közönségét, legkapósabb péksütemény a túrós burek joghurttal.
Nagy a pénzügyi szabadság, s pillanatok alatt megmondják, hogy a választott dzseki, farmer... ha forintban fizetünk mennyi és mibe kerül, ha euro vagy dínár van nálunk.
A kora délutáni órákban fakultatív városnézés keretében megtekintjük Szabadka látnivalóit. A várost kulturális öröksége, gazdagon díszített épületei, multikulturális szellemisége és európai jellege teszik egyedivé. A közel 100000 lakosú város mindössze 10 km-re fekszik a magyar határtól. Rengeteg magyar ember él itt (a lakosság 40%-a), s mivel ez a terület régen Magyarországhoz tartozott, ezért a nevezetességeik többsége is hozzánk köthető.
Az egész város építészetére jellemző a szecessziós stílus. A városháza és a híres zsinagóga épületét Jakab Dezső és Komor Marcell tervezték. A Zsolnay kerámiával fedett Raichle-palota ma a kortárs képzőművészeti alkotások legfőbb otthona. Teszünk egy kiadós sétát a Szabadság téren és a Korzón!
Sétánk után - kb. 15 órakor - búcsút intünk a Vajdaságnak és haza felé indulunk. Várható hazaérkezés 22 óra körül.


Utazás: Autóbusszal.
Szolgáltatás: Idegenvezetés.
Részvételi díj: 8.700.- Ft/f&#. Előfoglalási kedvezmény 500 Ft/fő 2018. január 30-ig., vagy 7 fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes.
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács K. tér 01:00 óra.
Csatlakozási lehetőség: Bak, Keszthely, Sármellék irányon, vagy Nagykapornak, Zalacsány, Hévíz, Keszthely irányon.

Az utazáshoz szükséges: érvényes útlevél vagy plasztik kártyás személyi igazolvány.


Az utazásra várjuk az Élhető Jövő Egyesület tagjait és családját! Tagdíjunk havi 100.- Ft/fő.
Részletes programunk a www.eljovo.lapunk.hu web lapon is megtalálható.










Znojmo - Prága - C.Krumlov.......2018. március 15 - 17.
Több napos külföldi utak










Znojmo - Prága - C.Krumlov

2018. március 15 - 17.



1. nap: Utazás Znojmoig rövid pihenőkkel. Csehország egyik legrégebbi városa, közvetlenül az osztrák határ mellett. Dél-Morvaországban, a Dyje folyó bal partján fekszik, 290 méteres tengerszint feletti magasságban. A jelenleg 35 ezres lakosú település izgalmas és fordulatos múlttal büszkélkedhet, a béke és nyugalom nem volt tartós vendége a városnak az elmúlt ezer évben.





















Magyar vonatkozású események is fűződnek a város történetéhez.
A legérdekesebb történet a mi Zsigmond királyunkhoz fűződik. 1404-ben IV. Albert osztrák herceggel ostromba fogtak a híres rablólovag, Sokol (Sólyom) kifüstölésére, de a lovag sem volt rest, fekáliával töltött hordókat guríttatott az ellenséges táborba, ami meg is tette a magáét: kitört a vérhas járvány, és a két uralkodó is megkapta a betegséget. A bécsi orvos speciális, párját ritkító kúrája sem sokat segített (mindkét férfit fejével lefelé lógatták egy napig, hogy a rossz levegő kimenjen a szájukból), Albert sajnos belehalt. Zsigmondot keményebb fából faragták, túlélte a várostromot, de valamiért Znojmóval kapcsolatos balszerencséje tovább kísértette. Történetesen 1437-ben felesége, Cillei Borbála ellen ostromolta a város falait, amikor valahogy megérezte, közel a vég. Díszruhába öltözött, felvette az utolsó kenetet, halotti misét rendelt, felült a trónjára és meghalt.
Másik magyar vonatkozású érdekesség: 1468-ban itt ütköztek meg Podjebrád György és Mátyás hadai, s egészen 1490-ig (Mátyás haláláig) a város magyar fennhatóság alatt maradt.
Znojmo büszkélkedhet az egyik legjobban megőrzött középkori városközponttal.
























Nevezetességei közül kiemelkedik:
- a városi erődítmény egykori része, a 1445-ből származó 80 méter magas késő-gótikus Városháza-torony, mára a város szimbóluma lett, maga a városháza 1945-ben megsemmisült,
- a földalatti labirintus (katakombák a 14-15. századból),
- a 11. századból származó Szűz Mária és Szent Katalin rotunda. A legértékesebb műemléke (régebben "pogány templomnak" nevezték) a városnak, melyet Morvaország legrégebbi épületének tartanak. Építésüket I.Břetislav-nek tulajdonítják, valószínűleg 1019-re datálódik. A rotundát Csehország legkorábbi freskói díszítik (1134-ben II.Konrád herceg által elrendelt felújítások alatt keletkeztek).
- a gótikus Szent Miklós katedrális, melyet 1348-ban IV. Károly császár építtetett - Szent Miklós - a kereskedők védőszentjének tiszteletére, valamint a mellette álló kétszintes Szent Vencel kápolna. Teljesen egyedi kialakítású a katedrálisban elhelezett földgömb alakú barokk szószék, a falakat freskók díszítik. A templomban helyezték el Szent Bonifác földimaradványait, akinek élettörténete jelentős magyar vonatkozásokat tartalmaz.

Szent Bonifác vértanú életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Bonifác előbb a csehországi Brewnowban, majd Magyarország szent hegyén a Szent Márton apátságban volt Asztrik tanítványa. Mikor Asztrik kalocsai érsek lett, Bonifác utóda lett az apátságban. De nem tölthetett sok időt a kolostor békéjében, mert Szent István, aki egész országát meg akarta téríteni, 1004 körül Alsó-Pannóniába rendelte (ahol még nem volt mindenki keresztény). Apostoli feladatát oly komolyan vette, hogy nem csupán Krisztus nyáját gyarapította Isten igéjének hirdetésével, hanem a pogányoknak is hirdette az evangéliumot. Mikor ugyanis tudomására jutott, hogy Szent Adalbert, ki nem oly rég még társa volt Magyarországon a térítésben, a poroszoknál elnyerte a vértanúság koronáját, fölgyulladt benne a vágy, hogy ő is hasonló koronát nyerjen, s elhatározta, hogy késlekedés nélkül a küzdőtérre siet, mert abban bízott, hogy ő is elnyeri a vértanúságot. Isten meghallgatta kívánságát, a pogányok ugyanis megelégelték, hogy közülük oly sokat Krisztus hitére térített. Egy prédikációja közben csúfolni kezdték, s mivel nem hagyta abba a beszédet, karddal súlyos sebet ejtettek rajta. Bár nem halt meg azonnal, mégis vértanúnak kell tartanunk, miként halála után a hívők tisztelték. Az Úr 1007. esztendeje körül halt meg.




2. Nap: Egész napos városnézés idegenvezetőnkkel Prágában.
Prága nemcsak a közép-kelet európai térség, hanem a kontinens egyik legszebb városa, egyben a Cseh Köztársaság fővárosa.
Gyakran nevezik Arany Prágának, mely arra utal, hogy IV. Károly idején, arannyal vonták be a prágai Vár tornyait. Prága másik több évszázados elnevezése a száztornyú város, ugyanis tornyok, kupolák és kilátók sokasága határozza meg a város sziluettjét, jelenlegi számuk már 500 körül van.























Történelmi városmagja 1992 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel, egyben Csehország legjelentősebb városi műemlék együttese. Kanyargós kis utcáit csodálatos középkori és barokk épületek színesítik, a városban gyakorlatilag megtalálható az összes építészeti stílus.
Prága kiemelkedő látnivalói a várnegyed a Szt. Vitus gótikus székesegyházával, a Moldván átívelő Károly-híd, az Óvárosi-tér a Városházával és a Városháza híres órájával, az "Orloj"-jal, továbbá az egykori zsidónegyed műemlékeivel.
A pompás tornyok, kupolák, a Moldván átívelő hidak mellett egészen különleges panorámában gyönyörködhetünk a város több pontján is. Délelőtt a várnegyed (Hradzsin) nevezetességeinek megtekintése: St. Vitus Katedrális, Arany Utcácska. A festői Kis oldalon (Mala Strana) leereszkedve séta a Károly hídon át az óvárosba. Ezután ismerkedés Prága jellegzetes tornyaival: Tyn templom, Óváros-háza, Lőportorony, majd a Josefov Zsidó Negyed meglátogatása. Szabadidő a Vencel-téren.





























Sétánkat a Hradzsin-ban , tulajdonképpeni várnegyedben kezdjük. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus-székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal.


Szintén a Hradzsinban látható a 14. században élt és alkotott Kolozsvári-testvérek egyetlen megmaradt szobra, amely Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja (a szobornak vannak másolatai Budapesten és Kolozsváron).







Szent Vitus-székesegyház a Prágai főegyházmegye főtemploma, egyben Csehország legfontosabb temploma, cseh királyok nyughelye, egyúttal a gótikus, illetve neogót stílus kiváló építészeti példája. A székesegyház legszebb része a Szt. Vencel kápolna.




A Károly híd mészkőből épült, 516 méter hosszú és majdnem 10 méter széles.
Két végét gótikus tornyok zárják le; a híd közepét a XVII. század óta aranyozott fakereszt ékesíti.
A hídon 30 szobor látható. Legtöbbje barokk stílusú, és 1700 körül, egyenként helyezték itt el őket.
Először Nepomuki Szent János, Csehország védőszentjének szobrát állították fel, még az 1400-as években, a legtöbbet pedig 1683?1714 között. Utoljára Cirill és Metód szobrát helyezték el 1928-ban.
A híd korlátján ott, ahonnan Nepomuki Jánost a vízbe taszították, egy kisebb, öt csillaggal ellátott sárgaréz keresztet helyeztek el.
A legenda szerint annak, aki úgy érinti meg a keresztet, hogy minden ujja egy-egy csillagot érint, teljesül egy titkos kívánsága.
Az Óváros terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint "egyetlen nagyszabású múzeum".






Az Orloj az Óvárosi téren , a prágai városháza tornyán látható óramű, amely évszázadok óta vonzza a látogatókat. A hatalmas időmérő szerkezet 1410 óta működik. 1597 óta 9 és 21 óra között óránként körben elvonulnak előtte az apostolok szobrai. A Városháza a XV. században kapta első toronyóráját, majd Hanus óramester 1490-ben átalakította az óraművet, mely a legenda szerint olyan szép lett, hogy a tanácsurak megvakíttatták, nehogy másnak is ehhez hasonló remekművet készítsen. Az idők folyamán többször megjavított, ma is működő mechanizmust 1552 és 1572 között Jan Táborsky tökéletesítette.
Az óra három önálló részből áll, melyek egymás mellett helyezkednek el: bábjáték, szférakör és naptár. Legfelül található a bábjáték, mely még ma is a látványosság tetőpontjának számít. Minden kerek órában, harangütésre kinyílik a bábjáték két kis ablaka és megjelenik a tizenkét apostol. A menetet a halált jelképező, jobb oldalt álló csontváz indítja el. Egyik kezében egy kis harang kötelét húzza meg, másik kezében lévő homokórát pedig megfordítja. Ekkor kinyílik a két ablak és megjelennek az apostolok figurái Szent Péter vezetésével. Ezután károgni kezd a holló és az óra elüti a pontos időt. A bábjáték közben felismerhetjük a fejét csóváló Török figuráját emlékeztetőül a török veszedelemre, a tükörben magát bámuló Hiúságot, valamint a középkori kliséknek megfelelő zsidó pénzváltónak ábrázolt Kapzsiságot.
A bábjáték alatt két nagyméretű óralap van. A felső rész a szfératábla, amely a Nap és a Hold mozgását, valamint az idő múlását mutatja. Az óralap azt a középkori felfogást tükrözi, amely szerint a Föld a Világmindenség közepe. Az órákra mutató, Napot tartó kéz valójában három különböző időt jelez. A külső gyűrű középkori arab számai a régi cseh időszámítás óráit mutatják, melyet napnyugtától számítottak. A római számok gyűrűje mutatja a számunkra ismerős időt, a tizenkét részre beosztott kék sáv pedig a napfényes órákat jelképezi. Körülöttük az állatöv - a zodiakus - jegyei láthatók.
Az alsó óralap az Orloj legfiatalabb része. Ez a kalendárium, mely a hónapokat és a napokat tarja számon. Díszítését Josef Mánes festőművész készítette. A tizenkét belső medaillon az állatkör csillagképeit ábrázolja, mindegyik egy-egy hónapot jelez, míg a külső medaillonon a népéletből vett olyan jelenetek láthatók, melyek az egyes hónapokra jellemzők. A tizenkét csillagképnek nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1500-as évek Prágájában.


A Týn-templom (teljes nevén Týn előtti Boldogasszony templom) egy háromhajós gótikus templom Prága óvárosában, Prága egyik jelképe. A főváros központi helyén foglal helyet, így a város legtöbb pontjáról is jól látható.
A 14. század közepén alapított templom helyén korábban egy román majd egy kisebb méretű korai gótikus templom állt. Az épület a mai formáját lényegében 1365-ben nyerte el. (1679-ben tűz pusztított a főhajóban, amelynek boltozatát ezt követően újjá kellett építeni.) A homlokzatot a 18. században barokk stílusban építették át, majd a 19. században egy emelettel magasították.
Különleges, 80 méter magas "kettőstornyát" apró fiatornyok díszítik, ezzel fokozva a templom egyedi megjelenését. Az Ádámot és Évát jelképező két torony közül a déli torony szemmel láthatóan szélesebb.



Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klausz-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza, Régi zsidó temető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugat felé a Szent Ágnes-kolostor.





























A Vencel tér Prága új városrészében található. Névadója, Szent Vencel Csehország patrónus szentje. Középkori neve Lóvásár tér volt.
A tér számos történelmi esemény színhelye volt, ugyanis a prágaiak hagyományosan itt tartják ünnepeiket, tüntetéseiket és demonstrációikat.
Itt gyújtotta fel magát a prágai tavasz leverése ellen tiltakozó Jan Palach és Jan Zajíc, és itt voltak a legnagyobb tömeggyűlések a bársonyos forradalom idején.
A Vencel tér formája inkább egy széles sugárútra hasonlít, mint egy hagyományos térre.
A tér felső végén áll a Joseelf Schulz tervei alapján 1885 és 1891 között neoklasszicista stílusban épített nemzeti múzeum. Szemben a múzeummal Szent Vencel szobrát látjuk, amely Josef Václav Myslbek alkotása.










3. nap: Český Krumlov-ba utazunk. Krumlov a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján épült, Csehország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. Történelmi negyedét az UNESCO 1992. december 13-án a Világörökség részének nyilvánította.
























16. századra a gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult. A főnemesi család egészen 1601-ig birtokolta a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. 1622-ben nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat.
A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára. Folyamatosan építették, bővítették, a mai elrendezését a reneszánsz időkben, a 16. század elején végzett nagy átalakításkor nyerte el. Négy fő részből áll: alsó- és felső-vár, a barokk színházi rész és a kastélypark.
Egyedülálló látványosság a jó állapotban fennmaradt barokk kastélyszínház, amihez hasonló csak néhány van a világon. 1776-ban építettek, akkoriban egészen modern díszletmozgató mechanikával, ami a mai napig is működik. A színház látogatható, de évente csak három előadást tartanak.
A város egyik jelképe a kör alakú vártorony. Az 54 méter magas, hatemeletes tornyot a 13. században gótikus stílusban kezdték építeni és a 16. században reneszánsz stílusban fejezték be. A torony tetejéről szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre.
A várból lesétálva az óvárosba a Szent Vitus-templomhoz érünk, amely ugyancsak Krumlov jelképe. A háromhajós templomot a 14. században építették, ebből az időből származnak a gótikus freskómaradványai is. Főoltára 1560-ban készült. Tornyának alsó része négyszög alakú román stílusú ablakokkal, feljebb ötszögű, magas, boltíves ablakokkal. Legfelső, gótikus részét 1894-ben készítették. A főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége reneszánsz mauzóleuma.

























A főtéren álló régi városházát 1580-ban építették. Homlokzatán Csehország, Český Krumlov, a Rosenbergek és a Schwarzenbergek címere látható. Latin felirata: Audi, vide et tace - si ves vivere in pace (magyarul: Hallj, láss és hallgass, ha békében akarsz élni.)

Utazás: kényelmes autóbusszal.
Részvételi díj: 42.100.- Ft/fő / min. 38 fő /,Előfoglalási kedvezmény: 3000.- Ft/fő 2018. január 31-ig. Szállodai elhelyezéssel, reggelivel.
Befizetendő előleg: 10.000.- Ft6fő
Szolgáltatás: idegenvezetés, utas-kisérés.
Indulás: 05 óra Zalaegerszeg Kovács Károly tér.
Csatlakozási lehetőség: Vasvár.
A részvételi díj nem tartalmazza az utasbiztosítást (550.- Ft/fő/nap) és a belépők árát.







Skocjan barlang föld alatti világa és Skofja Loka. 2018. május 5..
Egy napos külföldi utak










Skocjan-i Cseppkőbarlang és Skofja Loka, ahol megállt az idő

2018. május 05.


A skocjane-i barlang felszíni bejárata, a barlang már itt lenyűgözi a látogatót. A bejárat ugyanis az európai kontinens legmélyebb szakadéktöbre (150 méter), a Velike (Nagy) Dolina, melynek peremén kicsiny falu (Skocjan) házai egyensúlyoznak. A mélységben kanyargó Reka, Szlovénia egyik legnagyobb folyója, amely a felszín alá érve már Timavo névre hallgat és még 30 - 40 kilométert tesz meg a tengerig.

Idézet az ....Itt se voltam....-tól.
"szájhagyomány szerint ez a barlangrendszer sárkányok búvóhelye is volt. Az ember átsétál a szakadék felett a hídon: teljesen olyan hangulata van a helynek, mint ahol a Gyűrűk urában Gandalf harcolt Balroggal, a tűzszellemmel. Az ember óhatatlanul le-lepillant és várja, hogy felbukkanjon a mélyből a szörny."
A Škocjan-mészkőbarlangrendszerben található föld alatti termek a világon a legnagyobbak közül valók.







A rendszer - eddig feltárt - földalatti szakasza több, mint 5 km hosszú, 200 méternél mélyebb szakadékokkal és vízesésekkel, szám szerint 26 darabbal büszkélkedhet.
A karsztjelenségek kutatására pedig itt nyílik a világon a legjobb lehetőség.

Fényképezni tilos , de nem is nagyon érdemes , mert kevés a fény és olyan távolságok vannak, hogy szinte beláthatatlan a barlang.
Döbbenetes méretű barlangtermeket, a külső és fölső csöndes barlangszinteket (Tiha Jama), beljebb pedig a barlang 110 méter átlagmagasságú főágát, az üvöltő vízeséseket, a változatos alakú és méretű, akár 25 méteres cseppköveket, tetaráta- (mésztufa) gátakat egy kb. 2 km hosszú kiépített turistaúton élvezhetik a látogatók, amely a több mint 40 km hosszúságú barlangnak csak külső, töredék része.
A hatalmas földalatti méretek a Martelovi Teremben teljesednek ki, melynek magassága 146 m, szélessége pedig szinte hihetetlen, 120 m. Itt ér véget a barlangban 2600 m hosszan kanyargó folyó útja.

A barlang környéki erdőkben a közép-európai és alpesi növényekből álló flóra elképesztő fajgazdaságú. Az állatvilág képviselői közül a ritka havasi pocok és a barlangban áttelelő sziklamászó hajnalmadár érdemes említésre.

Skocjan az európai barlangok között harmadmagával (a spanyolországi Altamira barlang és a magyarországi Aggteleki Karszt barlangjai mellett) az egyetemes Világörökség részét képezi.
A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a barlangokban egykor emberek is éltek, a környék már több mint 5000 éve lakott. Először a 2. században írtak róla, de ténylegesen már jóval korábban is használták őket, a feltárások szerint már az i.e. 12. században is. A barlangokból számos lelet került elő, főként fegyverek (fejszék, ékek, kardok), hajók töredékei és olyan használati tárgyak, melyek a bronzkori emberekhez köthetők.
A legérdekesebb aspektus, amire a régészeti kutatások rávilágítottak, hogy a barlangok feltehetően vallási rituálék helyszínei is voltak, ahol áldozatokat és kultikus szertartásokat mutattak be.










Hazaútban megnézzük az ország legrégebbi városát, Skofja Loka-t. A Ljubljanától 20km-re fekvő kisváros bájos történelmi tereivel, kacskaringós utcácskáival, a város fölé magasodó várával, a kis folyókon átívelő hídjaival és a környező hegyekkel csodás látványt nyújt az idelátogatóknak.
Történelme pedig egészen a X. század végéig nyúlik vissza. Ekkor említik először a várost, mely nevében őrzi Freising püspökének emlékét, aki az település fölé magasodó hegyre építette püspöki várát. Később - a XIV. században - a város és a püspökség védelme érdekében falat vontak köré.
Napjainkra az U alakú, középen négyszögletű udvarral rendelkező várépületet park veszi körül. A vár egyik sarkán négyszögletű, a másik sarkán kerek torony magasodik míg a harmadik sarkán áll a harangtorony. A várkastély uralja a város látképét, amely alatt középkori hangulatot árasztó óváros található. A város több járványt, ellenséges támadást és 1511-ben egy földrengést is elszenvedett. Az évszázad végére ugyan újjá építik, de súlyos árat kell fizetnie. Korábbi központi szerepét a közeli Kranj veszi át, az ipar betelepülése is elmarad, freisingi püspökség uralma is megszűnik a város felett. Így a lakosság száma nem nő, átépítésekre, bővítésre nincs szükség, megmerevedik a középkor, szinte érintetlenül megmaradt a földrengés utáni középkori városkép. A város egyik kiemelkedő látványossága a Selška Sora folyón átívelő Kapucinus híd, mely 600 évével Közép-Európa legrégebbi kőhídja.



A félkör alakú faragott kövekből készült hidat Leopold püspök építtette a XIV. század közepén és a sors iróniája, hogy mikor átlovagolt a korlát nélküli hídon, a megriadt lovával együtt leesett és a vízbe fulladt. A XIX. századi átépítés során vaskorlátot kapott, így ma már veszélytelen az átkelés.
Miközben egyik nevezetességtől a másikig sétálunk, a magtártól a főtérig, onnan a Szent Jakab-templomig, a házakat sem szabad figyelmen kívül hagyni, amelyek legtöbbje műemlék épület. A Mestni trg a történelmi óváros hangulatos, hosszúkás főtere, melyet XVI. és XVII. századi polgári házak és paloták szegélyeznek, köztük a Homan-ház, a Rotovž és a Župnijski dvorec. A tér közepén a Szűz Mária szobor áll.












Utazás: kényelmes autóbusszal.
Részvételi díj: 10.950.- Ft/fő / min. 38 fő /,
Előfoglalási kedvezmény március 15-ig 950.- Ft/fő
Belépő: kb 16 Euró
Szolgáltatás: idegenvezetés, utas-kisérés.
Indulás: 05 óra Zalaegerszeg Kovács Károly tér.
Csatlakozási lehetőség: Bak, Gellénháza, Lenti.
A részvételi díj nem tartalmazza az utasbiztosítást és a belépők árát.

Az utazásra várjuk az Élhető Jövő Egyesület tagjait és családját! Éves tagdíjunk 1.200.- Ft/fő.
Részletes programunk a www.eljovo.lapunk.hu web lapon is megtalálható.



Albánia északi csücskétől a déli végekig......2018. május 11 - 18.
Több napos külföldi utak










Gyere velünk a Sasok földjére!

2018. május 11 - 18.

Látnivalók rövid leirása:.......Megnézzük az ötmillió éves és kristálytiszta Ohridi tavat........Látogatást teszünk Ohridi Szent Kelemen - a cirill írás megalkotója - sírjánál........Tiranában - többek között - megnézzük az 1789-1821 között épült Et hem Bey-mecsetet és a 1821-1830 között emelt Óratornyot, valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot.........Durres........Kruje városa maga az Albán történelem. Vára az albán nép egyik nemzeti szimbóluma, a 15. századi hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása. Vezetésével ez a kis ország, 30 éven át tartotta fel az oszmán birodalom terjeszkedését. Megnézzük Kruje várát és a Szkenderbég múzeumot, valamint a bazárt.........Berat az albán ortodox egyház berati püspökségének székhelye, jelentős muszlim és bektási (A bektásik, egy az iszlámon belüli iskolai rend, melynek feladata az Oszmán Birodalomban a janicsárok szellemi-katonai nevelése és a hittérítés volt.) regionális központ. A várhegy oldalában, a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házaknak köszönhetően azon albán városok közé tartozik, ahol érződik a történelmi levegő ( az "ezerablakos" város). A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed - a Kala - kihagyhatatlan látnivaló. Bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, figyelemre méltó évszázados épületek találhatók..........Apollóniát Kr. e. 620-ban alapították a görögök. Nevét Apollón istenről kapta. A 3-4. században hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, megváltoztatta a Vjosa folyását, így a város elvesztette tengeri kijáratát, elnéptelenedett, rommá vált. A 15. századi itáliai humanista, Anconai Cyriacus fedezte fel újra és azonosította Augustus császár neveltetésének színhelyeként Apolloniát. Az első komolyabb régészeti feltárásra csak 1861-ben került sor. Megnézzük a XIII. században bizánci stílusban épült Szűz Mária kolostort és a a Bouleuterion maradványait, mely a leglátványosabb része a feltárásoknak, valamint az Odeont, egy háromszáz személyes kőszínházat, végül a régi Stoa-t (bevásároló utca, sétáló utca)........Gjirokaster szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint "a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája". Enver Hoxha - egykori diktátor - szülőháza ma néprajzi múzeumnak ad otthont.........Saranda kisváros Albánia déli csücskén, a Jón-tenger partján. Jelentős számú görög kisebbség él itt. Igazi fürdő város a maga húszezer lakosával, sőt tovább megyek az Albán Riviéra egyik fő központja.........Butrint Albánia legdélebbi csücske. Előbb a görögöknek, majd a rómaiaknak is kedvenc tartózkodási helyük volt, ettől különleges Butrint. Mindkét népcsoport itt hagyta a kezenyomát, betekintést engedve az utókornak a 2400 évvel korábbi történésekbe.........Llogara Nemzeti Parkot az albán riviéra mentén elnyúló Ceraun-hegységben találjuk, az Otrantói-szoros albániai oldalának gyöngyszeme. Hosszú szerpentines úton 1000 - 1100 méteres magasságig emelkedünk, azonban a látvány mindenért kárpótol. Pinea fenyőerdők, a partvidék, a zöld - vagy éppen kék - lagúnák és a magas hegyek, a szakadékos mélység váltogatják egymást........Mostar központja a Bazár, egyben a város legrégebbi része. Macskaköves utcáin jellegzetes kézműves üzleteket és a hagyományos éttermeket találunk.
Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, itt található a rézművesek utcája, ahol az ötvös munkával készült termékek mellett szinte bármilyen emléktárgyat megvásárolhatunk.



Tudtad, hogy:
- A Nobel-békedíjas katolikus apáca, Teréz anya, eredeti nevén Agnes Gonxha Bojaxhiu, albán nemzetiségű. 1910. augusztus 27-én született Skopjében, és 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg.
-Az albán - azaz illír - nyelv az indoeurópai nyelvcsalád kilenc fő ágának egyike, és semelyik más nyelvből nem származtatható tovább (a többi fő ágak: örmény, görög, kelta, indiai, perzsa, latin, szláv, germán).

Gyere velünk e balkáni felfedező útra, ahol kincs a hatalmas, érintetlen tengerpart, a meleg vizű tenger, a romantikus várromok, az ókori városok maradványai, a sajátos népi építészet, vendégszerető emberek, a lovas-kocsik és szamarak, a pálmafás tengerpart.
Sziklás hegycsúcsok, mély szurdokok, középkori hangulatot árasztó városkák, számtalan nép és számtalan kultúra, muszlim dzsámik és minaretek, ortodox kolostorok, ókori romok és gyönyörű természeti környezet, melyhez a helyiek vendégszeretete és a balkáni konyha ízei adnak keretet. Bejárjuk egész Albánia területét. Az északi részétől egészen a legdélibb csücskéig!


Átutazóban betekintést kaphatunk Bosznia-Hercegovináról, Montenegróról, és egy csipetnyit Horvátországról.
Látnivalókban nem lesz hiány! A felfedezőtúra mellett pihenésre, fürdésre, szóval egy kis lelassulásra is lesz lehetőségünk.


























1. nap: Utazás a szálláshelyünkig, a Macedonia-i Kumanovo-ba . Buszból szemlélődve tájékoztatást kapunk Horvátoszágról, Szerbiáról és Macedoniáról.

2. nap: 1979-ben az Ohridi-tó felkerült a UNESCO természeti világörökségi listájára, amelyet 1980-ban Ohrid-régió elnevezéssel kiterjesztettek Ohrid és környéke történelmi és kulturális emlékeire. A tó egyes becslések szerint ötmillió éves, ezzel a Balkán-félsziget legidősebb tavának tartják. Rendkívül a mélysége, átlagosan 155 méter, de legmélyebb pontja közel 290 méter.



Ohrid belvárosa megőrizte csodás középkori atmoszféráját. A vallási építészet iránt érdeklődök Mekkája ez a hely, hiszen számtalan kora középkori bizánci templom és kolostor maradt itt fenn restaurált állapotban.
A város és a tó legfőbb ékköve, szimbóluma a kaneói Szent Jovan-templom, amelynek sziluettje a víztükör fölé magasodik.

A 17. századi török utazó, Evlija Cselebi arról számolt be, hogy 365 templomot és kápolnát számlált össze a városban, ami nyilvánvaló túlzás. Napjainkra lényegesen kevesebb, de még mindig figyelemre méltó számú, bizánci stílusban épült templom található a városban. Ezek legjelentősebbike az egykori érseki főtemplom, a később mecsetként működő 11. századi Szent Zsófia-templom, melynek alapjait a 9. században rakták le. Tudománytörténeti szempontból rendkívüli fontosságú, ezért megemlítjük, hogy a 9 - 10 század fordulóján itt élt és alkotott Ohridi Szt. Kelemen, a cirill ábécé megalkotója, Cirill tanítványa. Tanárának tiszteletére nevezte el így az új ábécét, amelyet a glagolita ábécé reformálásával alkotott meg. Ohridi Szent Kelement itt helyezték örök nyugalomra, a 9. században újraépített (5. századi alapokon) Szent Kelemen-monostorban. A monostor a legrégibb fennmaradt szláv egyházi építészeti emlék.
További fontos látnivaló a város egyik jelképe, a II. Philipposz által épített, majd Sámuel cár által a 10. században kibővített fellegvár. 3 kilométer hosszan húzódó falát tizennyolc bástya és négy várkapu tagolja. Egykor a Balkán-félsziget egyik legbevehetetlenebb erődítésének számított. Az óváros sokablakos, fehérre meszelt házai a 18-19. század építészetét idézik. Helyi idegenvezetőnk kíséretében a monostort és a templomot is megnézzük.






















Akik étkezni szeretnének, elmondjuk hogy Ohridban pisztrángot "illik" vacsorázni egy halászcsárda tó fölé nyúló teraszán. Persze választhatunk mást is, például dolmát (hússal és rizzsel töltött szőlőlevél), selsko mesót (agyagedényben főtt pörköltféle, a tetején juhsajttal) vagy a népszerű tavche gravchét, ezt a nem éppen gyomorkímélő macedón specialitást, amely afféle babos-kolbászos-csülkös ragu.
A városban tett sétát követően átkelünk az albán határon és a Shkumbin folyó ligetes völgyében utazva elérjük a tengerparti Durres városát, szállásunkat.

3. nap: Kruja történelmi jelentőségű kisváros Albánia középső részén. Kruja vára az albán nép egyik nemzeti szimbóluma: a 15. századi hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása, amely közel harminc éven keresztül verte vissza az oszmán sereg támadásait. A városka történeti emlékei közt első helyre kívánkozik a szinte teljes hosszában bejárható középkori várfalmaradványok és a 20. században felújított citadella, valamint a 19. századi, szűk sikátoros bazár.


A várban kapott helyet a Szkander bég múzeum, melynek több magyar vonatkozása is van. Hunyadi János és Szkander bég fegyvertársak voltak a török elleni harcban. Mindkét ország óriási áldozatokat hozott az oszmán terjeszkedés megakadályozásában. Emlékszalag, vagy koszorú elhelyezése.

























Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég Albánia történelmének legkiemelkedőbb személyisége, 1443-tól haláláig Albánia fejedelme, az albánok legnagyobb nemzeti hőse. Nevét példaképe, a makedón Nagy Sándor, törökül Iskander után választotta. Egyik legbefolyásosabb albán nemesi család sarja volt, de Törökországban nőtt fel, mivel apja túszként II. Murad szultán udvarába küldte, ahol janicsárnak nevelték. De nem lett jó janicsár belőle, mert amikor a mi Hunyadi Jánosunk ellen küldték, háromszáz albán társával otthagyta a sereget, és amíg a törökök a magyarok ellen csatáztak, felszabadította kicsiny hazáját a török megszállás alól. Az általa szervezett fegyveres ellenállás és albán honvédő harc negyed évszázadon át, 1443 és 1468 között feltartóztatta a Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalmat. Hazájában a történelem során egyedülálló módon sikerült megteremtenie az összefogást, de a külső szövetségesek keresésében próbálkozásait nem kísérte szerencse: az európai monarchák és a Pápai Állam jobbára csak ígéretekkel látta el. Szkander bég egyetlen szövetségese Hunyadi János volt, de kettejük vállalkozásait nem kísérte hadi szerencse: az albánok sem az 1444-es várnai csatába, sem az 1448-as második rigómezei csatába nem értek oda időben, amelyek Hunyadi vereségével végződtek. Szkander bég emlékezete hazájában mindmáig eleven és töretlen.























Szkander bég leszármazottai közül az egyetlen bizonyítható leszármazási ág a dél-itáliai Sanseverino-házon keresztül vezet napjainkig. Szkander bég utódai ugyanis a Nápolyi Királyság területére menekültek a török megszállás miatt, és ott a San Pietro in Galatina hercegi címét nyerték el. Szkander bég dédunokája, Kasztrióta-Szkanderbég Irén San Pietro in Galatina hercegnője és az "albán királyi cím" örököse, Sanseverino Péter Antalhoz Bisignano hercegéhez ment feleségül. Az ő utódaik közül kerültek ki leányágon többek között Wittelsbach Erzsébet magyar királyné és a belga királyi ház ma élő tagjai is.

Tirana centruma a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu). Megnézzük az 1789-1821 között épült Et hem Bey-mecsetet (Xhamia e Et hem Beut) és a 1821-1830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968). A teret emellett a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum (1922), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria övezi. A Közelben található a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palota és az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott piramisszerű épület, amely ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. Tirana keresztény templomai közül megnézzük az ortodox Szent Prokop-templomot (1780).






















A királyi család sírkápolnája a nagyközönség számára nem látogatható. Nekünk - magyaroknak - azért érdekes, mert az utolsó albán királyné - I. Zogu király (1898-1961.) felesége - Apponyi Geraldine (1916-2002.), magyar származású grófnő volt, gróf Apponyi Albert unokahúga. A kápolnában nyugszik a királyi pár, a fiuk Leka (1939-2011.) és a menyük Susa Cullen-Ward (1941-2004.).


4. nap: Berat egyik legősibb városa az országnak. (az illírek dasaretes törzse már az i. e. 6. században erődített települést létesített Antipatrea néven). Az albán ortodox egyház berati püspökségének székhelye, jelentős muszlim és bektási (A bektásik, egy az iszlámon belüli iskolai rend, melynek feladata az Oszmán Birodalomban a janicsárok szellemi-katonai nevelése és a hittérítés volt.) regionális központ. Agrár jellegű település, füge- és olívatermesztéséről nevezetes.
A városkát 1961-ben Enver Hoxha múzeumvárossá nyilvánította, 2008-ban pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A festői városka az Osum folyó jobb partján, a mészkősziklákba vájt völgyszorosban épült fel. A várhegy oldalában, a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házaknak köszönhetően azon albán városok közé tartozik, ahol érződik a történelmi levegő (az "ezerablakos" város).
A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed - a Kala - kihagyhatatlan látnivaló. Az 5. században lerombolt fellegvárát a 6. században I. Justinianus, majd a 13. században I. Mihály epiruszi despota erősíttette meg. Bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, figyelemre méltó évszázados épületek találhatók. Így a Vllahernai Szűz Mária- és a Szent Mihály-templomok, mindkettő 13. századi. Ugyancsak itt található a Szentháromság-templom és a a 16. századi albán festő - Onufri - freskóival díszített Szent Tódor-templom. Végül a restaurált Szent Miklós-templom ma Onufri Múzeum.






















A várhegy oldalában található az Agglegények mecsetje (1827). (Az "agglegények" a korabeli Berat kereskedőinek nőtlen férfiaból szervezett fegyveres őrségét alkották. A szó eredete a török bekâr, mely elsősorban agglegényt jelent, de ebből ered a magyar "betyár" szó is, az albánhoz hasonló jelentéssel.) Muzulmán szakrális emlékek találhatók a városban. Így a II. Bajazid alatt épült Király-mecset (15. század) és medreszéje, valamint a városközpontban az Ólom-mecset (1555), végül a Helveti-imaház (1790).

























Apolloniát Kr. e. 620-ban alapították a görögök.
Nevét Apollón istenről kapta, jelentős városa volt Illíriának 60 000 lakossal.
Rómaiak Kr. e. 1. században foglalták el és építették tovább.
3-4. században hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, megváltoztatta a Vjosa folyását, így a város elvesztette tengeri kijáratát. Elnéptelenedett, rommá vált. Köveit felhasználták a középkorban kolostor építéséhez.
A 15. századi itáliai humanista, Anconai Cyriacus fedezte fel újra és azonosította Augustus császár neveltetésének színhelyeként Apolloniát.
Az első komolyabb régészeti feltárásra azonban csak 1861-ben került sor, melynek eredményeként Léon Heuzey francia archeológus elkészítette Apollonia első térképét.
1916-ban amikor a terület az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott az ásatások újabb lendületet vett, azonban az egykori település területének 95%-a még ma is feltáratlan.
Először a romterület mellett lévő, a XIII. században bizánci stílusban épült Szűz Mária kolostort tekintjük meg. A valahai kolostor emelete ma múzeum. A nyitott folyosó egyben kőtár is, bent a régészeti feltárások eredménye látható.






















A leglátványosabb rész a Bouleuterion maradványai. Hat hatalmas oszlop, timpanonnal lezárva, felvezető lépcsőkkel. A Bouleuterion segít elképzelni, milyen szép, gazdag város lehetett Apollónia. A homlokzattal szemben a domboldalt kihasználva áll az Odeon, egy háromszáz személyes kőszínház. Annyira épen maradt meg a nézőtér, hogy ma is tartanak itt előadásokat. Balra a régi Stoa (bevásároló utca, sétáló utca) kövein sétálhatunk tovább. Az Akropoliszra felkanyarodva a magaslaton, a már említett francia archeológus Léon Heuzey építtetett villát (mára vendéglő), ott lakott az ásatások évei alatt.


Gjirokastra a közelben magasodó Gjera-hegy lábánál, a Drino folyó völgyében fekszik.
Szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint "a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája".
Gjirokastra hagyományos, palakővel fedett boltíves kőházai, szűk, macskaköves utcái sajátos légkört adnak a városnak. Mintegy kétszáz lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt.
Enver Hoxha - egykori diktátor - szülőháza ma néprajzi múzeumnak ad otthont (a demokratikus fordulatig a felszabadító harc múzeumaként működött). Érdemes megtekinteni a bektási imaházat (1727), a Szent Miklós-templomot (1756) és a mecsetet (1757).
A városka fölé magasodó 18. századi fellegvár jó állapotban lévő falai és saroktornyai uralják a városképet. A várban fegyvermúzeum található, a várudvarban óratorony, egykori börtön, szökőkút, istállók, és a pódium, amelyen évente-kétévente fellépnek a Nemzetközi Albán Folklórfesztivál résztvevői. A városban tett sétát követően tovább utazunk sarandai szállásunkra.



























5. nap: Fakultatív programként Albánia legdélebbi csücskét ajánljuk. Előbb a görögöknek, majd a rómaiaknak is kedvenc tartózkodási helyük volt, ettől különleges Butrint. Mindkét népcsoport itt hagyta a kezenyomát, betekintést engedve nekünk a 2400 évvel korábbi történésekbe. Alternatív programként ajánlhatunk pihenőt. Ismerkedés a "tovább alvással", napozással, tengervízzel, a nyugágyszomszéddal és nem utolsó sorban Saranda-val. Szóval lassuljunk le. Úgy, ahogy az albán emberek teszik. Ha mindkét programból szeretné kivenni részét, délelőttre Butrint-ot és egy igazi gyöngyszemet, a Mezopotam kolostort ajánljuk, délután marad idő pihenésre, fürdésre, sétára Sarandában.

Saranda kisváros Albánia déli csücskén, a Jón-tenger partján. Jelentős számú görög kisebbség él itt. Igazi fürdő város a maga húszezer lakosával, sőt tovább megyek az Albán Riviéra egyik fő központja. A város egykori görög neve " Ayia Saranda ", "40 mártírt" jelent, s arra a 40 római keresztény legionáriusra utal, akik 320-ban - mivel vallásukat nem tagadták meg - vértanúságot szenvedtek.



Albánia déli csücske Butrint, első említése az i.e. 6.századból származik, lakói a kerkürai görög kolóniát látták el mezőgazdasági terményekkel.
A legkorábbi építmény a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak emelt szentély, a széles promenáddal és az Oroszlán-kapuval. Az i.e. 4. században épült az alsó várost körülvevő védelmi fal. A színházat az i.e. 2. században emelték. I.e. 167-ben római uralom alá került a terület.
Butrint i.e. 44-ben római kolónia rangot kapott, a hellenisztikus agorát római fórummá alakították, több fürdő és vízvezetékrendszer is épült.
Épségben maradt a fürdő mozaikpadlója és a fűtőterem.
A római város egyre gyarapodott-növekedett, s lakói a Butrinti-tó partján villlaépületeket kezdtek emeltetni.
A nagy bazilika és a maga nemében egyedülálló keresztelőkápolna a legfontosabb ókeresztény műemlékek.
Itt is épségben maradt a bazilika mozaikpadlója és a keresztelőkápolna.



























A 7. század után a város hanyatlásnak indult, majd a következő jelentős építkezések a velenceiekhez köthetőek: a 14.században az akropolisz helyén egy új erődöt és egy őrtornyot építtettek. Ali Tepeleni Pasa 1799-ben az Oszmán Birodalomhoz csatolta a várost, s a Vivari-csatorna túlpartján egy kis erődöt is emeltetett.
























Sarandától kb. 10 km-re találjuk a Mezopotam kolostort, mely Albánia jelentős kulturális emléke, ezen belül Delviné régiójának páratlan ékszerei közé tartozik.
A Szent Miklósnak szentelt kolostor a Bistrice-folyó árterében lévő alacsony dombon helyezkedik el.
1224-ben vagy 1225-ben épült.



Dupla apszisa műfajában egyedülállóvá teszi és egyes kutatások elősegítették azt a hipotézist, hogy ez a kolostor két vallási rítus (katolikus és ortodox) által is használatban volt. Visszautazunk Sarandai szállásunkra, a nap további részében pihenést, fürdést ajánlunk.






6. nap: Durres-ig utazunk és természeti szépségekben leginkább bővelkedő napunknak nézünk elébe. Átutazunk az 1010 hektáros Llogara Nemzeti Parkon, mely az albániai riviéra mentén elnyúló Ceraun-hegységen terül el. Az Otrantói-szoros albán oldalának gyöngyszemeként emlegetik. A tengerszint mediterrán klímája után felkapaszkodva a Llogara-hágó 1000 - 1100 méteres magasságáig, érhet bennünket meglepetés a hőmérséklet változást illetően, azonban a látvány mindenért kárpótol. Pinea fenyőerdők, a partvidék, a zöld - vagy éppen kék - lagúnák és a magas hegyek, a szakadékos mélység váltogatják egymást a hágótól Albánia déli csücskéig. A terület - nem véletlenül - az Albán Riviéra nevet kapta. Sarandától a Llogara hágóig, csak néhány kis települést találunk, ezek a hegyoldalból a tengerpartig húzódnak. Közöttük is kiemelkedő szépségű a görög alapítású Dhermi. A kisváros 2000 méteres hegy oldalában fekszik . Görög eredetét le sem tudná tagadni, fehér egyszintes - tetején napozónak - kialakított házakkal. A tenger partját öblök csipkézik, ezeknek a lapályán folyt a mezőgazdasági művelés. Tengerpartja az egyik legkellemesebb klímájú üdülőhely Albániában. Áprilistól novemberig a víz fürdésre alkalmas, és nagyon magas a napsütéses órák száma.




































































Átkelve a hágón Durres városáig utazunk. A nap hátralévő részében városnézést kínálunk idegenvezetőnk kíséretében Durres-ben, majd vacsora és pihenés a szálláson.



7. nap: Rövid pihenőkkel Mostar-ig utazunk. Idegenvezetőnk kíséretében városnéző sétát kínálunk Mostarban. Ezt követően vállalkozó kedvű vendégeink részére fakultatív esti sétát ajánlunk, majd vacsora és pihenés szállásunkon.






























A város Bosznia-Hercegovina déli részén, Hercegovina-Neretvai kanton székhelye, Hercegovina legnagyobb települése, a boszniai horvátok kulturális, politikai központja. Nevét a várost keresztülszelő Neretva folyón átívelő hidak egyikéről, az úgynevezett "Öreg hídról" kapta. A híd építését 1557-ben rendelte el I. Szulejmán szultán és 1567-re készült el a kor legnagyobb egynyílású kőhídjaként, amely kb. 25 méter magasan ível át a Neretva felett. A boltíves alakú hid, terveit egy török építész, Hajrudin készítette 1565-ben. Akkoriban szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt a széles folyó két partját híddal összekötni, mégis sikerült. Az Öreg híd idővel a város jelképévé vált, mára az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A híres építményt Csontváry Kosztka Tivadar is megfestette, "Római híd Mostarban" címmel. A híd 1567-től egészen 1993-ig kötötte össze a folyó két partját, azonban a horvátok 1993. november 9-én, néhány óra leforgása alatt megsemmisítették.




Mostar fejlődését elsősorban a Neretva folyónak köszönheti, a vidék ugyanis sokkal inkább emlékeztet pusztaságra, mintsem virágzó gazdasági és kereskedelmi térségre vagy üdülőövezetre. A folyó ennek ellenére már viszonylag korán az egész régió kereskedelmi központjává tette a várost. A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Mostar hangulata egészen egyedülálló, Törökország legszebb részeit idéző utcák, mecsetek, kolostorok falai között megállt az idő.
A város már a 12. századtól számos vallás és kultúra gyűjtőhelyeként volt ismert, amelyek mindegyike politikai autonómiát kapott az évszázadok folyamán.
A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Boszniai Horvát Köztársaság fővárosának.
A város etnikailag még mindig megosztott, az egyik a Neretva nyugati oldalán fekszik és horvát terület, a másik, a keleti oldalon elhelyezkedő település Bosznia része.
A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. A városban a legnépszerűbb sport a labdarúgás és sporttörténeti érdekesség, hogy az első boszniai labdát 1903-ban Budapestről kapták. Mostarban nyáron nagyon meleg van, Bosznia-Hercegovina legmagasabb átlaghőmérsékletű városa, forró napokon akár 45 °C-ot is mérhetnek.



Az 1567 óta a város jelképének számító Öreg hidat a polgárháborúban lerombolták, a háborút követően az ország területére békefenntartók települtek, s ehhez az akcióhoz Magyarország is csatlakozott. A Magyar Műszaki Kontingens feladata a háborúban elpusztult hidak újjáépítése illetve a közutak és vasútvonalak helyreállítása volt, így a mostári híd is. Ehhez fel kellett deríteni, hogy hol és milyen állapotban fekszenek a kövek a folyó medrében. A magyar kontingens búvárai térképezték fel a Neretva természeti adottságait és javaslatot tettek az 50-60 tonnás kövek kiemelésére. A felmérés elvégzése után a magyarokat bízták meg a különleges kiemelő szerkezet tervezésével, kivitelezésével, sőt a kőtömbök kiemelésével is. A munka során a magyar katonák 140 köbméternyi követ emeltek ki a Neretvából, amelyet folyamatosan figyelemmel kísértek a helyi lakosok is! Az első kőtömb kiemelését többezres tömeg ujjongása kísérte. A műszaki mentést követően a Firenzei Egyetem tervei alapján építették újjá a hidat, 2004. július 23-án avatták fel és azóta ismét régi szépségében látható.









Idegenvezetőnk kíséretében sétálunk a város horvát, majd a bosnyák oldalán is.
A Karadjozbeg mecset Mostar legfontosabb muszlim imahelye. 1557-ben épült, a minaret "megmászása" megengedett, ha van hozzá kedvünk és energiánk. A mecset mögött van a régi muszlim sírkert (a városban a legrégebbi) gyönyörű szürke színű sírkövekkel.

A város központjában csodálhatjuk meg a Bazárt , ami egyben Mostár legrégebbi része. Macskaköves utcában jellegzetes kézműves üzleteket és a hagyományos éttermeket találunk.
Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, itt található a rézművesek utcája, ahol a hagyományos termékek mellett szinte bármilyen emléktárgyat megvásárolhatunk.
A Világörökség része a Koski Mehmed pasa mecset . A névadó pasa által építtetett dzsámi 1618-ra készült el. Az udvarban két türbét (török sírhely) láthatunk, de működött itt iszlám iskola is. A mecset belső részét a színes ablaküvegeken beszűrődő természetes fény világítja meg. A minaretbe is fel lehet menni (belépő ellenében), innen csodálatos kilátás nyílik az egész óvárosra és az Öreg-hídra.

Végül szabadidőben felfedezésre ajánljuk a Neretva hűsítő folyóparti éttermeit és kávézóit. Mostár bizonyára emlékezetes élményként marad meg bennünk és a fotógépünkben, melyet ne felejtsünk otthon. A városban tett sétát követően vacsora és pihenés szállásunkon.

8. nap: Utazás haza rövid pihenőkkel.

Információk:

Utazás: Luxus autóbusszal.
Szállás: 2-3 ágyas Szállodai szobákban. Tranzit szálláson panzióban ,
Ellátás: félpanzió.
Szolgáltatás: Albániában helyi idegenvezető.
Részvételi díj: 134.000.- Ft/fő,
Előfoglalási kedvezmény január 31-ig: 5.000.- Ft/fő
Egyágyas felár: 35.280.- Ft
Fakultatív programok:
Ohrid: 1.500.- Ft/fő + 5 Euró
Tirana, Kruje 3.250.- Ft/fő + 15 Euró
Szaranda, Butrint, Mezopotam: 2.300.- Ft/fő + 10 Euró
Mosztár: 4 Euró
Indulás helye és ideje: Zalaegerszeg, Kovács K. tér autóbusz megálló, 2018. május 11-én, 00:30 óra
Csatlakozási lehetőség: Bak, Söjtör, Letenye



Jelentkezési határidő: 2018. március 31.
Előleg fízetés: jelentkezéskor 30.000.- Ft/fő, majd 2018. márc. 31-ig. 45.000.- Ft/fő, 2018. május 5-ig a fenn maradt összeg.
Helyfoglalás az autóbuszon az előleg befizetésekor lehetséges!

Kattints az alsó sorban található részletekre, ott több fotót, leírást találsz a programról. Segítenek a döntésben! Biztos kíváncsivá tesz és velünk tartasz!







Eisriesenwelt jégbarlang Werfen. 2018. május 21.
Egy napos külföldi utak










Eisriesenwelt-i jégbarlang, ahol a sötétség helyébe a jégkristályok csillogása lép.
Hohen Werfen vára, a Salzach völgyének védőbástyája.

2018. május 21.

A Salzburgtól nem messze található Werfen település, mely világhírnévre tett szert, több "leg..."-el is büszkélkedhet. A legismertebb ezek közül a
Eisriesenwelt-i jégbarlang, amely a világ legnagyobb feltárt és látogatható jégbarlangja.
A barlang szó hallatán sokakban egyből a sötét, nyirkos üregek, szűkös mélyedések képei villannak be, pedig a földalatti világ csodái ennél sokkal változatosabbak. Az évszakhoz igazodóan gleccserek gyomrában, hasadékaiban megbúvó, különleges természeti képződményeket láthatunk, ahol a sötétség helyébe a csillogóan fénylő ragyogás lép. A barlangot kötélpályás, kabinos felvonóval, majd hegyi sétával közelítjük meg. Bejárata 1644 m magasan van a Tennengebirge sziklái között. Werfen főteréről helyi busszal utazunk az 1000 m magasságban levő parkolóba. A Salzach szűk völgyét lezáró hatalmas Werfen-i vár, nem akármilyen fotótémát kínál a buszos utazásunk közben.
A fenti parkolóból két lehetőség van feljutni a barlang bejáratáig. A végig gyalogtúrát csak gyakorlottaknak érdemes bevállalni, a könnyebb út is jó 20 perces séta a felvonó völgyi állomásához. Érdemes tartalékolni az erőt, mert a barlangban is szükség lesz rá. Tehát, miután megérkezünk a felvonó 1586 méter tengerszint feletti magasságban lévő felső állomásához, 20 perces séta következik a barlang bejáratához.
A barlangtúra során majdnem 150 méter szintkülönbséget kell megtenni, meleg ruhával és strapabíró túracipővel érdemes készülni.
A barlangban villanyvilágítás nincs, karbidlámpa és égő magnéziumcsík adja a fényt. A túra mintegy 70-80 perc. A látvány minden képzeletet felülmúló, egy igazi mese-jégbirodalomban járhatunk.

A barlangrendszer 40 km hosszúságban nyúlik a hegy gyomrába és kisebb-nagyobb barlangok labirintusából áll. A gyönyörű képződmények a természet évezredes munkájának a gyümölcse. A keletkezéstörténet szerint a tömör mészkő első rései és hasadékai a hegy kiemelkedésekor, kb. 100 millió évvel ezelőtt alakultak ki, s az évezredek múlása során nagyobbodtak, terjedtek a kémiai reakciók és a víz eróziós hatásának köszönhetően.
A szakemberek fogalmazásában, az Eisresenwelt-i egy dinamikus barlang. Azt jelenti, hogy a folyosók és a rések kapcsolatban vannak az alacsonyabban fekvő bejáratokkal és a magasabban fekvő nyílásokkal, így biztosítva a levegő keringését, mint egy kéményben. A külső hőmérséklettől függően, hogy melegebb vagy hűvösebb van odakint mit a hegy belsejében, a levegő felfelé vagy lefelé cirkulál. Télen, amikor a belső hőmérséklet melegebb, mint kint, akkor a hideg beáramlik és egészen fagypont alá csökkenti a hőmérsékletet a hegy belsejének alsó részein. Tavasszal, amikor az olvadó víz beszivárog a sziklák résein elérve a barlang hidegebb alsó részeit szép lassan gyönyörű jégalakzatokká fagy.
A XIX. század végén a barlangot csak a vadászok és a vadorzók ismerték, egészen 1879-ig, amikor is Anton Posselt, egy salzburgi természettudós feltárta a barlangot. Egy évvel később felfedezéséről a hegymászó magazin cikket közölt. 1920-ban Alexander von Mörk, a Salzburgi régió barlangászainak úttörője Posselt cikke alapján ismét bejárta a jégbarlangot. Az ő expedícióját továbbiak követték, és a természet e feledhetetlen csodájának egyre több látogatója akadt, így 1920-ra megépült egy menedékház - a Forscherhütte és megerősítették az egyszerű mászó útvonalat, hogy megkönnyítsék a barlanghoz való feljutást. 1924-re a barlang jeges része gyalog megközelíthetővé vált, és 1925-ben egy nagyobb menedékház is épült a régi mellett. 25 évig a barlang csak gyalogosan volt megközelíthető, de 1953-ra egy egysávos, burkolat nélküli út is épült. 1955-re egy kabinos felvonót építettek, mely 1084 méterről 1586 méterre repítette fel néhány perc alatt a látogatókat, így megkímélve őket a másfél órás mászástól. Felhasználva ismereteinket, most már irány a barlang, mely kategóriájában - ne feledjük - a világ legnagyobbja.

A túrától és az élményektől kellően elfáradva elhagyjuk a jég birodalmát és a 7 km-re lévő Hohenwerfen vára lesz az úti célunk.

Vár a Salzach-völgy monumentális középkori erődítménye. Háttérben látványos színfalat állnak a Tennengebirge sziklarengetegei, mészkő szirtjei és hegyláncai. Már messziről lebilincselő a vár, szinte meseszerű ebben a környezetben. Hohenwerfen vára nem mindennapi látványt nyújt. Már messziről tekintélyt parancsoló a megjelenése. Ausztria egyik legszebb és legnagyobb, épségben maradt középkori vára. 1077 táján épült a Lueg-hágó biztosítására, 1122-ben bővítették és megerősítették. 1529-1540, majd 1563-1580 között alakították mai formájára. A 900 éves erődítménynek lenyűgöző a védelmi rendszere. Helyi idegenvezetővel látogatható. Több programot is kínál, többek között a nézők felett elrepülő sólyom- és sas röptető bemutatóval, udvari bohócokkal szórakoztatják a vendégeket és számos múzeum is nyitva áll a turisták számára. A vár közelmúlt béli nevezetessége, hogy itt forgatták a Kémek a sasfészekben c. kaland filmet, Clint Eastwood főszereplésével.

Utazás: autóbusszal.
Szolgáltatás: utas kísérés.
Részvételi díj: 11.500.- Ft / minimum 38 fő /,
Előfoglalási Kedvezmény március 31-ig
1.000.- Ft6fő, vagy hét fő együttes foglalása esetén a 7. fő ingyenes.
Belépők: kb. 30 Euró
Indulás: Zalaegerszeg, Kovács Károly tét 04:00 óra
Várható hazaérkezés: 22:00-23:00 óra
Csatlakozási lehetőség:

Az utazásra várjuk az Élhető Jövő Egyesület tagjait és családját! Havi tagdíjunk 100.- Ft/fő.
Részletes programunk a www.eljovo.lapunk.hu web lapon is megtalálható.




Oldal: 1 / 2 1 2 >
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.

637,442 látogató

Powered by PHP-Fusion copyright © 2003-2006 by Nick Jones.
Released as free software under the terms of the GNU/GPL license.